A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

GYULAI Éva: A miskolci Miskolci Csulyak. Miskolci Csulyak István miskolci működése (1612-1616)

bírót meg néhány polgárt gondosan figyelmeztettem, hogy sürgősen gondoskodjanak utódomról, hogy a gyülekezet kárt ne lásson, ha én máshová utazom. A nagykegyelmű Isten előbbre vitte szándékomat. 1616. január 2-án ugyanis nagyságos Rákóczi György Bankházi Gáspárral hitlevelet küldve, az ónodi gyülekezet vezetésére tisztességgel meghívott. Ezt a helyet a helység piszkossága miatt visszautasítottam, mert egészségemre nagyon ártalmas lett volna. A következő hónapban, február 14-én ugyancsak nagyhírtelen a szikszói polgárok hívtak meg a gyülekezet vezetésére. Ettől nem idegenkedtem volna, ha a parókia-épület kényelmetlensége nem jelentett volna akadályt. Ugyancsak február 27-én a liszkai tanács először levélben hívott meg a keresztyén nyáj legeltetésére. Ezt az Istentől nekem felajánlott Spártát tárt karokkal fogadtam. Hozzájuk egész családommal együtt átköltöztem, miután március 6-án átutaztam megbeszélés és feltételeim előadása végett.).

17 A visszaemlékezés Miskolci Csulyakot egyértelműen azok között az írók-költők között helyezi el, akiket családjuk, születésük hosszabb-rövidebb működésük Miskolchoz köt, de elvágyódnak innen, a költő-pap éppen pátriájába, a Hegyaljára vágyik vissza. Egyháztörténeti szempontból sem érdektelen Csulyak és a szikszai prédikátor-esperes, Nagytállyai Tamás összeütközése, amelynek konkrét okait nem tárja fel Diariumában, csak pályatársai irigységét és szakmai vetélkedését (invidos et aemulos) nevezve meg, de az a tény, hogy a vármegye elé idézték, az ügy komolyságát mutatja. A költő többször fegyveres harchoz hasonlítja a szembenállást, s valóban, a vármegyei közgyűlés elé harcra készen, kísérőitől körülvéve jelent meg Szendrőn 1612-ben. Csulyaknak majdnem tragédiába torkollott epizódja a törökkel a 16-17. századi hódoltsági peremvidéknek ha nem is túl gyakori, de a korabeli életre igen jellemző története. A török, a kötelező adón felül efféle rajtaütésekkel igyekezett minden olyat, ekkor főként lovat, megszerezni, amit az adónemek nem tartalmaztak. Az ádventi vasárnap prédikációjára készülő papra saját házában törtek rá, vagyis a parókia épületében. Ez a ház az Avasi templommal együtt a miskolci topográfia azon helyei és épületei, amelyeknek eredete a középkorig nyúlik vissza. A templomnál ezt a gótikus falak igazolják, a parókia esetében azonban írásos források. 1775. július 5-én Eszterházy Károly egri püspöknek Miklósi Ferenc alesperes levelet küld Miskolcról, amelyben beszámol arról, hogy a miskolci reformátusok engedély nélkül új házat emelnek másodlelkészüknek: „A Borsod vármegyei Miskolc királyi uradalmi mezőváros református vallású lakosai a Papszernek nevezett - egykor a Szent István plébániaegyházhoz alapítványilag hozzátartozott, most az egyházzal együtt a reformátusok használatában és kezén lévő - utcában széthányták azt a régi házat, ahol a superintendensnek alárendelt második prédikátoruk lakott, és a házat a réginek helyén alapjaitól jelenleg újjáépítik, azokból a szilárd építőanyagokból, melyekből a régi is állt, de más méretben és formában, mint az előző volt, mégpedig kétszintesre, míg az előbbi csak földszintes volt (nem tudom, vajon tényleg az említett második prédikátornak, vagy ami hihetőbb, inkább a superintendens számára, mivel a második prédikátor sokkal magasabb szintű lakással rendelkezne, ha ez az új épület meglesz..." [Qualem Regio-Coronalis oppidi Miskolci I. Comitatui Borsodiensi ingremiati incolae Helv. Confessioni addicti, disjecta antiqua, secundarius ipsorum, superintendenti subalternus, Minister, in piatea olim ad Ecclesiam Sancti Regis Stephani Parochialem Miskolciensem fundationaliter pertinente, nunc una cum hac Ecclesia in usu et manibus ipsorum existente, vulgo etiam num Pap-szer dicta, incolere solebat, domum a fundamentis in loco quidem prioris, et ex iisdem, quibus antiqua 17 Ritoók Zsigmondné fordításának felhasználásával. Régi Magyar költők tára XVI1I/2. 291-293. 232