A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

GYULAI Éva: A miskolci Miskolci Csulyak. Miskolci Csulyak István miskolci működése (1612-1616)

quam ego Spartám divinitus mihi oblatam ambabus acceptavi ulnis: ad quos cum 6 Mártii colloquendi gratia transiissem et docuissem, ad eosdem plenarie migravi. (1612. január 3-án a nagyságos vitéz Rákóczi Lajos lezárta élete utolsó napját zombori udvarházában. A gyászszertartást a szerencsi templomban végeztem. Az előző hónapban Judit feleségem megint nagyon beteg volt. Sok szenvedés után február 8-án gyógyítani Miskolcra küldtem, minthogy előtte 31-én a bírótól és a polgároktól meghívó levelet kaptam. Ezért február 19-én a szerencsieknek nyilvánosan búcsút mondtam, miután lelkipásztori tanulóéveimből hármat az igazhitű és pápista hallgatók között eltöltöttem. Február 21-én megtartottam első prédikációmat a miskolci templomban, és szolgálatomat nekik ajánlottam. Március 2-án minden holmimmal átköltözve, március 7én este 6-kor a moldvai ártány, amelyet a szerencsiektől fizetésül kaptam, mikor szelíden meg akartam simogatni, megsértette a jobb kezemet a gyűrüsujjam fölött. Ez rossz előjel volt arra nézve, hogy házam népe köréből ebben a tisztségemben súlyos igazságtalanság ér. És a jel nem csalt. Volt itt ugyanis egy másodlelkész, Gönczi Péter, azelőtt borbély; minthogy botrányosan élt, és ezért nem tűrhettem a gyülekezetemben, a népet fellázította, és egyeseket felfegyverzett ellenem. Voltak a mi rendünkből néhányan, akik irigyelték helyzetemet és vetélkedtek velem, s ezek felbujtói voltak Péternek, hogy szálljon a törvény előtt szembe velem. Ezért aztán Nagytállyai Tamás esperes úrtól, a szikszói gyülekezet lelkipásztorától, idézést szerzett ellenem, hogy törvényesen perbe foghasson engem a szendrői közgyűlésen. Bosszantott ennek az embernek ostoba cselekedete, és ügyemben harcra vértezett fel ellene. Hanem amikor elgondolkodván magában, vagy a kísérőkről (akiket magammal vittem a közgyűlésre) észrevette, hogy elveszíti az ügyet, a május 24-én tartott közgyűlésen, mielőtt egy szót szólt volna ellenem, a nyilvános ülésen megígérte, hogy velem meg békél.

16 Úgy megbékült, hogy végül mint barátok éltünk, habár nem együtt, mert május 24-én eltávozott a gesztelyi gyülekezet vezetésére. Utódjául Szepsi Vámos Jánost akartam, aki egykor rektorom volt a szerencsi iskolában. Őt azután október 30-án az aszalói közgyűlésen ünnepélyesen beiktatták a papi rendbe. 1613. április 2-án feleségem déli 12 órakor Miskolcon másodszülöttjének, Zsuzsannának adott életet. 1614. február 9-én, nővérem Póli Dorottya, Váczi Gergely felesége Újhelyen elköltözött az élők sorából, ahogyan előtte 1611. december 7-én, ugyancsak Újhelyen, fivérem, Csulyak János a halandóságból az öröklétbe költözött. Ezután 1615. március 9-én, hétfőn kevéssel fél hét előtt, ismét kislányom, Mária született, róla nagytiszteletü Szeli Tamásnak, az ónodi gyülekezet hűséges lelkipásztorának ezeket verseltem: Mária, anyja szerelmének kicsi drága virága, lányom, övé az a jó, mind mi a Kháriszoké. De ez a virágocska még ez év május 15-én, pénteken elszáradt. Ez év november 20-án, advent első vasárnapján, amikor hajnalban prédikációmon elmélkedtem, még hajnali szürkületben az egri törökök váratlanul ellenségesen ránk törtek, a városiaknak minden lovát, meg az enyémet is, elhurcoltak, s nekem nagy ijedtséget okoztak. Néhány közülük ugyanis, amikor egyedül voltam, házamra tört, megvertek, sőt meg is öltek volna, ha sajtot és szappant adva le nem csendesítem a dühös kutyákat. Mivel sem a városiak, sem a zsellérek, akiket hívtam, nem jöttek segítségemre, nyomban eltökéltem, hogy ezután szűkebb hazámban fogok lakni. Három nap elmúltával a magamhoz kéretett 16 A közgyűlést 1612. május 12-én tartották Szendrőn, és az ügyről nem emlékezik meg a közgyűlési jegyzőkönyv (B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a4. kötet). 231