A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

MESTER Zsolt: Bükki paleolitikus barlangi lelőhelyek régészeti revíziója: három esettanulmány

BÜKKI PALEOLITIKUS BARLANGI LELŐHELYEK RÉGÉSZETI REVÍZIÓJA: HÁROM ESETTANULMÁNY MESTER ZSOLT Bevezetés A tudomány természetéből fakad, hogy az új felismerések, felfedezések, a tudás gyarapodása gyakorta egészen új megvilágításba helyezi az addigi ismereteket.

] S ezzel a fejlődési folyamattal együtt jár a kutatók szemléletének, a vizsgálati módszereknek és eszközöknek a változása, tökéletesedése is. Az új ismereteknek a mindenkori tudásba való integrálása mellett, időről időre felmerül az igény a korábbi ismeretek újravizsgálására, újragondolására a tudomány aktuális szintjén. A 20. század második felében a nemzetközi paleolitkutatásban is alapvető változásokat hoztak az új megközelítések, új problémafelvetések, új kutatási módszerek. Ennek következtében természetesen jelentősen módosult a paleolitikum képe, átértékelődtek kulturális egységek, történeti illetve fejlődési folyamatok, új megvilágításba kerültek a már napvilágra hozott leletegyüttesek is. Szükségessé vált a régebben megismert és feltárt lelőhelyek revíziója. Különösen igaz ez Magyarország esetében, ahol a ma ismert paleolitikus lelőhelyeknek egy jelentős részét - köztük a leggazdagabbakat, legfontosabbakat is - a második világháború előtt tárták fel. Az utóbbi öt évtized folyamán elvégzett revíziók eredményeként számos régészeti kultúra, ipar, területi csoport értékelődött át (Gábori 1954; Vértes 1956, 1958; Gáboriné Csánk 1984), számos fontos lelőhely kapott új interpretációt (Vörös 1984; Dobosi-Vörös 1979, 1986, 1987; Mester 1989; Dobosi 1995). Számos alkalommal hangoztak már el kételyek arra nézve, hogy vajon lehet-e több évtizeddel az ásatások lefolytatása után biztonsággal azonosítani, rekonstruálni az egyes leletdarabok előkerülési helyét, s hogy vajon készültek-e annak idején olyan dokumentációk, amelyekre építeni lehetne a modern vizsgálatokban. Eddig végzett revíziós jellegű kutatásaink alapján (Mester 1989, 1994) teljes meggyőződéssel válaszolhatunk igennel e kérdésekre. Természetesen nem állíthatjuk, hogy a korabeli dokumentációkban nem lehetnek elírások, tévedések, amelyek sok esetben az információk sokrétű ellenőrzésével kiszűrhetők. Viszont, ha a régi kutatók valamennyi megfigyelésének helytállóságát megkérdőjeleznénk, akkor mindenfajta revízió, újraértékelés lába alól kihúznánk a talajt. Az alábbiakban azt szeretnénk megmutatni, hogy a bükki paleolitikus barlangi lelőhelyek régészeti revíziójának milyen lehetőségei léteznek, milyen alapokra és forrásokra támaszkodhat ez a munka. Ismertetjük az elveket, amelyeket saját kutatásainknál alkalmaztunk, s igyekszünk kitérni - e cikk által szabott korlátok között - a felmerült problémák érzékeltetésére, esetleges megoldási lehetőségeikre. A metodológiai bevezetés után három kiválasztott lelőhely, a Suba-lyuk, a Büdös-pest és a Sólyomkútisziklaüreg példáján keresztül próbáljuk közelebb hozni az elméletet a gyakorlathoz. 1 Készült a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával. 21