A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

RINGER Árpád – MESTER Zsolt: A Szeleta-barlang 1999-2000. évi régészeti revíziójának eredményei

Az MP2 jól ismert, megtalálható különböző telepeken és különböző korszakokban. Természetes előfordulása a barlangtól néhány kilométerre, a Miskolc belvárosában levő Avas hegyen található. Geológiai lelőhelyén ez a kőzet különböző vastagságú, vízszintes padok formájában van jelen. Ennek a nagyon jól pattintható kőnek az őskori kitermelését már sikerült kimutatni, sőt, még bányákat is tártak fel.

29 Az MPl kevésbé ismert a régió őskorából. Leírásakor Kadic

30 megjegyzi, hogy ez a kőzet a barlang alatti Szinva-völgyben fekvő Hámor közvetlen környékén szálban van. Sajnos, egyelőre nem ismerjük ezeket a természetes előfordulásokat. A két helyi nyersanyag gyakorlatilag végig jelen van a barlang kitöltésének rétegsorában (2. ábra). A 3. és 4. rétegben játszanak jelentősebb szerepet. Mégis csak kivételesen fordulnak elő ugyanazon ásatási egységben. Vannak rétegek, amelyekben csupán az egyikük került napvilágra: az MPl a 2. és 5., az MP2 a 3b rétegben. Ez utóbbi egy, a 3. rétegen belül megkülönböztetett tüzhelyréteg.

31 Rétegek MPl nyersanyagú darabok száma Leletek száma az érintett négyszögekben MP2 nyersanyagú darabok száma Leletek száma az érintett négyszögekben 6a 23 134 1 10 6 10 83 25 99 5 1 7 4 33 79 56 134 3b 19 88 3 52 131 55 273 2 2 6 Összesen 121 440 156 604 2. ábra. A két vizsgált nyersanyag sztratigráfiai eloszlása (Mester Zs.) Topográfiai eloszlás szempontjából az MPl mind a 3., mind a 4. rétegben a bejáratban a leggyakoribb. Ezzel szemben az MP2 csak a 3. és 3b rétegben gyakori a bejáratban, míg a 4. rétegben az előcsarnok DNy-i sarkában a legszámosabb. Érdekes, hogy az MPl-bői készült darabok együttese az alkalmazott pattintási technikák tekintetében homogénnek tűnik. Nem lehet csoportokat elkülöníteni sem topográfiailag, sem sztratigráfiailag. A pengeelőállításnak (débitage laminairé) semmilyen jelét sem lehet felfedezni. A szilánkok gyakran szélesek, inkább vaskos jellegűek, a talonok többsége sima. Az ősemberek valószínűleg a közvetlen ütés technikáját alkalmazták, főként kemény ütőt és olykor lágy ütőt használhattak. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy még nem volt lehetőségünk kipróbálni ennek a nyersanyagnak a viselkedését experimentáció (kísérleti pattintás) keretében, tehát ezeket a következtetéseket feltevéseknek kell tekinteni. Ami az MP2-ből készült darabok együttesét illeti, technológiailag eltérő csoportokat ismerhetünk fel. A pengeelőállítás határozottan jelen van a 4. rétegtől kezdve. Ugyanakkor vannak darabok, amelyek a Levallois-szilánkelőállítást idézik. A Levalloismagkövek csaknem teljesen hiányoznak, a ritkán előforduló darabokat más eszköztípussá alakították át. Levallois-pengékkel is találkozhatunk. Ezek a Levallois-jellegű darabok 29 Simán K., 1979, 1986; Ringer Á., 1993b. 30 Kadic O., 1915a214-215 31 A 3. rétegen belüli felső fekete sáv, vö. 1. ábra. 12