A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

RINGER Árpád – MESTER Zsolt: A Szeleta-barlang 1999-2000. évi régészeti revíziójának eredményei

az ásatási egységekben együtt vannak a pengeelőállítás tanújeleivel. Megjegyzendő, hogy az Avas egyik kovabányájában is tártak fel Levallois-eszközöket.

32 A vizsgált leletanyagban már sikerült találnunk néhány pattintási felület illeszkedést (remontagé). A legérdekesebb az MP1 anyagú, három szilánk illeszkedése. Egyrészt azért, mert azt sejteti, hogy ugyanazon nyersanyagtömb feldolgozása közepette az ősemberek esetleg többször is technikát váltottak (kemény ütőről lágy ütőre és viszont). Másrészt azért, mert a három közül utoljára leválasztott szilánkot a 6a rétegben találták, miközben a két másik a 4. rétegben feküdt, s mind a három más-más ásatási egységen belül. Valószínű tehát, hogy az eldobott magköveket később újra használatba vették. A Szeleta-barlang 1999-2000. évi revíziós programjának eddigi eredményei A Szeleta revíziós programja a barlang komplex archeo-, bio- és litosztratigráfiai újraértékelését tűzte ki célul, hazai és külföldi kutatók és intézmények bevonásával. A revízió egyik fontos célkitűzése a kitöltésből a korábbi ásatások során feltárt paleolit leletek előkerülési helyének visszaazonosítása, s ez alapján egy modern technológiaitipológiai és kulturális újraértékelése. Erre a barlang mintegy 2000 db őskőkori leletanyagának túlnyomó többségét szolgáltató Kadic-Hillebrand-féle 1906-1913 közötti ásatássorozat nyújt különösen kedvező lehetőséget. A revíziós munka eddigi legfontosabb régészeti-őstörténeti eredménye az, hogy sikerült kimutatni, miszerint a Szeleta-barlang Kadic-féle 2-3-4-5-6-6a rétegeiben a Bábonyien-Szeletien típusú leletanyag mellett további középső- és felső-paleolit kultúrák emlékei azonosíthatók. Ezeknek a dokumentációk segítségével való rétegenkénti, szintenkénti és barlangrészenkénti eloszlása, technológiai-tipológiai vizsgálata alapján a következőkben röviden jellemezzük ezeket és kronosztratigráfiájukat a mellékelt táblázaton mutatjuk be. 1. Bábonyien-Szeletien techno-tipokomplex Jellemző a helyi üveges kvarcporfír nyersanyag dominanciája. A levéleszközök nagy része a kavicsnyersanyag sajátos feldarabolásával nyert plakettekből készült. Az alkalmazott bifaciális technika a wechselseitig gleichgerichtete Kantenbearbeitung és a Bábonyien retusálás. A levéleszközök, a kések és levélhegyek körvonala a lándzsahegy alakú szakócákra emlékeztet. A bázis gyakran nyelezett. A keresztmetszet plano-konvex vagy aszimmetrikus, négyszögletű. A felszíni retusálás sajátossága, hogy mély és nagy negatívok váltakoznak sekély, szubparallel és parallel negatívokkal. A negatívok felszíne nem hullámos. a) Bábonyien Rétegtani megoszlása a 2. sötétbarna rétegtől a 3. réteg közepéig terjed (előcsarnok, B szektor VI. szint). Legfontosabb típusok: Bábony típusú kés, plano-konvex levélhegy, háromszög alakú a base a dos szakóca, Prodnik jellegű kés, bifaciális transzverzális kaparó. RingerÁ., 1993b: 78. 13