A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

BENCSIK János: Konfliktushelyzetek az aszú és a tokaji értékesítése körül

KONFLIKTUSHELYZETEK AZ ASZÚ ÉS A TOKAJI ÉRTÉKESÍTÉSE KÖRÜL BENCSDC JÁNOS Egy évtizede indult el a rendszerváltás. A Tokaj-Hegyalja gazdasági életében különösen kedvezőtlen hatását a kistermelők érzik a legjobban. Ennek nyomán alábbhagyott a termelési kedv, értékesítési fennakadások miatt fokozódik a parlagosodás. Napjainkban e kistáji települések minden reménye, következésképpen minden törekvése általában a „tokaji bor" értékesítésében rejlik.

1 Nem az első a jelenlegi értékesítési válság, amely kilátástalan helyzetbe sodorta szőlőtermelő településeink gazdáit. E mélyponton egyetlen törekvésük visszaszerezni a világhírre szert tett „tokaji" régi tekintélyét. Az idegenforgalomra, avagy vendéglátásra hagyatkozók azzal számolnak, hogy helybe jönnek a vásárlók, a fogyasztók. így településeinken az értékesítés színterei az éttermek, a vendégfogadók, a kocsmák, ahol is mérsékelt fogyasztással számolhatnak, míg a borospincék a fogyasztás és értékesítés hagyományos és talán az idegenek által kedveltebb s megbízhatóbbnak vélt színterek. E téren szép vállalkozása Tokaj városának az ún. Szerelmi pincesor építéséhez nyújtott támogatás, továbbá a bortermelők bátorítása az építkezésben.

2 Napjainkban életrevaló vállalkozásnak tűnik.

3 A „tokaji" bor gazdag múlttal rendelkezik, ehhez kapcsolódik a 16-17. századi felemelkedése, az iránta megnyilvánuló kereslet felfutása. Az első század a kibontakozás korszaka, a másik az értékesítés aranykorszaka. Ezek a török-magyar háborúk évszázadai. A keresztény magyarság élethalálharca a pogányság ellen. A török hódoltság peremterületén, Erdély s a királyi Magyarország ütközőzónájában, mondhatjuk, hogy a pogányság acsarkodó szájában, majdhogynem a torkában, régiónk (Hegyalja) példátlan meggazdagodás színtere, termőtája lett.

4 Az arisztokrácia egyes tagjai, mindenekelőtt az 1 Az előző rezsim ún. szocialista piacgazdasága úgy szervezte Tokaj-Hegyalján a termelést és értékesítést, hogy monopolizálta mind a két területet. Egyfelől egy óriási termelőbirtokot hozott létre, s melléje a kistermelők értékesítésre szánt szőlőjét mustként felvásárolta, másfelől a volt Szovjetunió óriási méretű piacára szállította az eddig kiválóként kezelt „tokaji"-t, miközben a piac igényeihez szállította alá a valamikor híres „tokaji" termékszínvonalát. 2 Történelmi tényként kezelhető az, hogy a török által elfoglalt Szerémség pusztulásával emelkedett fel Tokaj-Hegyalja. Mármost feltehető, hogy valamilyen okon a Tokaj legjobb s legmagasabb előcsúcsán kialakult szőlőtermő promontórium innen kapta nevét, „Szerémség". Ezt igen korán félremagyarázták Tokajban, s naivul a népi etimológia szokásai szerint elértve, s nem ismerve a Szerémség nevezetben rejlő történelmi célzást, illetve kapcsolatot a két bortermő táj között, „Szerelmi" dűlőként emlegette, s ma is így nevezi a hegy lábán a MÁV állomással szemben elhelyezkedő pincesor dűlőjét. Talán fogalmazhatunk úgy is, jó propagandafogásként értékelhetjük e nevezethez való makacs ragaszkodást. 3 Az önkormányzat 1990-es évek elején pincehelyek értékesítésére kijelölte a szóban forgó út mellékét. Itt legalább 15 pince létesíthető. Az építkezés 1995-ben megindult, s mára szép sor pince alakult ott. 4

BencsikJ., 1997. 153-162. 587