A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

BENCSIK János: Konfliktushelyzetek az aszú és a tokaji értékesítése körül

erdélyi fejedelmek,

5 a magyar királyok asztalára került. Miután a szomszédos országokban is igen keresett lett az itt termelt bor, különösen is a „főbor", az aszú, e korai évszázadokat a termelés körül kialakult ellentmondás jellemezte. A hatalmasságok fő törekvése az volt, hogy az immár kedvelt „tokaji"-t ne a piacon szerezzék be, hanem lehetőség szerint termőföldet akartak birtokolni. Ez felvetette a szőlőbirtok adásának-vételének kérdését. A szőlőbirtoknak 2 típusa alakult ki már igen korán, a szabad szőlők elsősorban a jó termőhelyeken, továbbá a dézsmás szőlők a másodlagos minőségű termőhelyeken. Az első a kiváltságos osztály (nemesség), a második a jobbágyság tulajdonában volt. Ehhez társult a feudalizmustól idegen, az ingatlanok szabad forgalma. Felvetődött a szőlőbirtok adásvételének, továbbá az örökölhetésnek a kérdése. Gazdag szokásjog szabályozta településeinken a tulajdonjog effajta gyakorlatát. Rendre hozták a hegyaljai települések a szőlők vásárlását, testálását szabályozó rendeleteiket, az így viszonylag mobil birtoktulajdon szinte követelte az írásbeliséget, erről tanúskodnak a hegyaljai mezővárosok és falvak irattárai.

6 A felső-magyarországi, kereskedelemmel foglalkozó szabad királyi városok a régió virágkorában, a 17. században sorra szereztek tekintélyes szőlőbirtokokat Hegyalján. Tokajban Kassa város volt birtokos, a lőcseiek Erdőbényén vásároltak szőlőt, Bártfa városa Tállyán lett tulajdonos. Ugyanezen az úton jártak az egyházi rendek, Olaszliszka földesura a szepesi káptalan és a püspökség volt. Tokajban a pócsi baziliták és helyi piaristák vásároltak ingatlanokat (avagy örökhagyók útján jutottak azokhoz).

7 Itt kell megemlítenünk a pataki református kollégium gazdasági helyzetét is.

8 A nem helyben lakos birtokosok (az extraneusok) megbízottaik, alkalmazottaik, jószágigazgatóik, vincelléreik révén, az általuk foglalkoztatott bérmunkásokkal műveltették szőlőiket, végeztették a termelést. Ezért aztán a termeltetés körül számos ellentmondás jelentkezett. Csak megemlítjük a „csalárd" vincelléreket, továbbá a rendkívül fontos idénymunkások bérezése körüli nézeteltéréseket (amikor a vincellérek egymásra ráígérnek). Az általános rendezésre törekvés már a 16. század közepén megjelenik. írásban nem maradt ránk az első „rendtartás" mely számításaink szerint 1561-ben keletkezhetett.

9 Az egyébként is Basta császári tábornok hadjárata során a Hegyalját, közöttük a szőlőültetvényeket csaknem teljesen elpusztítván, a kábulatból eszmélő települések

10 megalkották a „törvénykönyvei"-ket.

11 Ezt követte a városvezetők működésének törvényesítését szolgáló pecsétnyomók újravésése.

12 Végül a termelés körüli ellentéteket megszüntetendő, megalkotják a „szőlő rendtartást". Erre 1613-ban kerül sor. Amikor is „Tokajban, Tarczalon, Mádon, Tállyán, (S)zántón, Zomboron, Szerenczen, Ondon, Rátkán, Bényén, Tolczván, Liszkán, Keresztúrban lakó Nemes és Polgári rendek" 3 kategóriára taglalva a bérmunkát, limitálják a napszámbért. Ezeket követi a vincellérek rendszabá5 A Rákóczi-család első fejedelem tagja egyben borkereskedelemmel is foglalkozott. A főurak közül Thurzó György nádort említjük. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megkapta a Tokaji uradalmat élete végéig. Szegfű Gy., 1929. 98. 6 Kalmár J., é. n.; Az írásbeliség rendkívül fontosnak tűnt. Éppen ezért a hegyaljai mezővárosokban a nótárius (és környezete) igen fontos szerepet kaphatott. Talán innen veszi eredetét a számos „Deák" nevezet. Tarcalon is van Deák-dűlő, Tokajban is van Deák-dűlő. Sőt Sárospatakon családnév. így hangzik: Jánosdeák. 7

Szabó J., 1989. *HörcsikR., 1996. 9

BencsikJ., (szerk.)XXI. füzetben közölve. 1999. 10 Németh G., 1990. 11 „Az Tokaj városnak eleiteol foguan..." a város 1610-ben leírt törvénykönyvének betűhív kiadása. Miskolc, 1989. n

BencsikJ., 1995. 117-128. 588