A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

UJVÁRY Zoltán: Foglalkozásának fő tárgya az istenáldotta nép Edvi Illés Pál néprajzi írásai

szolgálja. A paszitán, a lakodalmon és a halotti toron való nagy lakmározást már egy 1784. évi helytartó tanácsi rendelet eltiltotta. Két szólást idéz: A sok komaság nem gazdagság; Aki mást komának hív, tartsa kötve a maga tyúkjait. A kemenesaljai nép másik rossz szokásának tartja, hogy a leányok bekötik a fejüket. A gyermeklány és az eladó sorban lévő hajadon egyaránt „beburkolja" a fejét télen, nyáron, házban és házon kívül egyaránt. Ezt természetellenes viseletmódnak tartja. Az asszonyoknak viszont kötelességük a fejüket bekötni. A Szentírás a férjes nők hajadon fővel való járását tilalmazza (I. Kor. 10,11.), a leányoknak azonban szabadon kell hagyni a fejüket. A haj a leányok legfőbb ékessége, amelynek az eltakarásával nem lehet tudni, ki a hajadon és ki a férjezett nő: „Kemenes-alatt templomban, vásárnap, mennyegzőben, ember nem tudja, melyik a hajadon és szabad állapotú, ki a férjezett". Hasonlóképpen ír, némileg más összefüggésben^! nők fejviseletéről valami c. cikkében. A nők új divatba jött szokása ellen üzen hadat. Az úri renden lévő nők a hajukat nyíratják. Ez nem magyar nemzeti szokás. Azok az úri, városi nők, akik nyíratják a hajukat, a francia nőket utánozzák. Ne tegyék, térjenek vissza a nemzeti hagyományhoz. „A köznép a nemzeti szokásokat hívebben megőrizte, mint az elfinomult úri rend. Pórnő a haj megnyírásától utálattal visszaborzad, mert ahhoz becstelen eszmeáramlat társul. " Igen figyelemre méltó Edvi Illés Pál Zsidó-iskola, az az: mit tanulhatunk a zsidóktól című írása. A cím alatt olvassuk: Farsangi merengés. Ezzel talán azt akarta jelezni, hogy csak meditál olyan kérdésről, amely a közvéleményt foglalkoztatja ugyan, de bizonyára eltérőek róla a vélemények. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy a sok pozitívum, dicsérő szó mellett kritikai megjegyzéseket is tesz. A zsidók iránti tiszteletet, megbecsülést egyértelműen kifejezi írásának befejező soraiban: „Fogadják pedig magyarhoni zsidó atyámfiai e merengést tőlem irántuk viseltető figyelmem és becsülésem zálogául, mellyel e tárgyban is az igazságnak hódolni, és a közjó emeléséhez egy morzsát hozhatni gondoltam ". A Zsidó-iskola cím és az alcím világosan kifejezi azt, amit Edvi Illés Pál a magyar embernek ajánlani akar: „tanuljunk a zsidóktól". Elsőként említi a kereskedést. A zsidó kitűnő kereskedő, gyarapszik általa. Vegyünk példát róluk, „vetkőzzük le azt a balítéletet, hogy a kereskedés valami szégyenletes dolog". Másik erény: a zsidók józanul élnek, mértékletesen táplálkoznak. E tekintetben is felülmúlják a magyarokat. További erény: a zsidók gyermekeiket szorgalmasan taníttatják: „tanulnak a zsidó gyermekek folyvást is szünet nélkül télen-nyáron ". Ezzel szemben a magyar gyermek taníttatására szinte kényszerítő eszközöket kell alkalmazni, sok szülő gyermekeit egyáltalában nem járatja iskolába (1857!). A farsang kapcsán jut eszébe a nősülés. A zsidók házasságkötéskor anyagi javaikról szerződést kötnek. A magyar ember, kivált a nemes, ezt méltatlannak tartja, pedig a szerződéssel „ a házasok között számtalan pörpatvar meggátoltatik". Éppen ezért „ tanuljunk a zsidóktól házasodni és házasítani, férjesülni és nősülni". Edvi Illés több fontos tanulmánya a Tudományos Gyűjtemény köteteiben jelent meg. Az első 1822-ben Edvi Illyés Pál név alatt egy rendkívül érdekes céhszokást mutat be. Ez a dékánmester választáskor rendezett lúdnyakszakítás. Az eseményt helyszíni megfigyelés nyomán mutatja be. (Cikke végén zárójelbe tette: „író látta 1813.") Tudomásunk szerint ez az első magyar nyelvű közlés erről a mészároslegények körében nagy területen elterjedt szokásról. (Korábban Simplicissimus a 17. században a Kassa környéki Messe-Miszlóka nevű helységből írja le.) Edvi Illés a szakolcai (Nyitra m.) mészárosok lúdnyakszakítását ismerteti. A szertartás nagy eseménynek számít és népes közönség előtt zajlik. A piactéren a községháza emeleti ablakán egy pózna végére kötözött ludat dugnak ki. Az állatot fejjel lefelé, erős zsinórral betekerve függesztik a rúd végéhez. 579