A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

DUDÁS Miklós: Kelet-cserháti kutatások (Accipitriformes, Falconiformes, Ciconiiformes és Corvidae) az 1989-től 1997-ig terjedő időszakban

környéken lakók (Buják, Ecseg) általi módszeres irtása következtében állományuk a kritikus szint alá esett. Jelen helyzetben kipusztulásuk elkerülhetetlennek látszik, a folyamat megállítása komoly feladatot fog jelenteni a természetvédelmi szakembereknek. A hörcsög (Cricetus cricetus) előfordulását, egyáltalán jelenlétét a mezőgazdasági kultúrákban csak szórványosan tapasztaltam. Az 199l-es országos nagy gradációja óta erősen visszaesett az állománya. Az 1998-as évben volt tapasztalható először, hogy várhatóan ismét kulminálni fog a populációja. A nyíltabb élőhelyek kisemlős életközösségei közül még a vakond (Talpa europaea) és a törpe egér (Micromys minutus), mint potenciális zsákmány, jelenik meg alkalmilag az egerészölyv és a vörös vércse táplálékmaradványaiban. Egyébként az egerészölyv esetében az erdőállományok gyepszintjében elsődlegesen hasznosítható táplálékmennyiség zömét az erdei egerek adják (Apodemus sylvaticus, Apodemus tauricus stb.) A vizsgált területeken a galambféléknek (Columba palumbus, Columba oenas, Streptopelia turtur, Streptopelia decaocto stb.) elenyésző számuk miatt nincs igazán jelentőségük, esetenként jelennek meg a héja táplálékmaradványaiban. Inkább a gazdag énekesmadár-faunából (rigók, seregélyek stb.) zsákmányol ez a faj. Az egyes hüllőfajok előfordulása is limitálja a csúcsragadozók jelenlétét. A kopárabb kőfolyásos, déli kitettségű sziklagyepeken, a tájvédelmi körzet több pontján is sikerült a pannon gyík (Ablepharus kitaibelii) előfordulását bizonyítani, de apró termete, s szűk elterjedési területe miatt (Zsunyi-patak völgye, Cserkuti-patak völgye, Függökővölgy stb.), mint táplálékállatnak szintén nincs számottevő jelentősége. A jóval nagyobb és gyakoribb fali gyík (Lacerta muralis) és a fürge gyík (Lacerta agilis) már szórványosan előfordul egyes fajok tápláléklistáján (pl. egerészölyv). A vízisikló (Natrix natrix) is viszonylag gyér egyedszámban fordul elő, az állandó vízhozamú patakok „öntésterületeinek" közelében. Erdei siklóval (Elaphe longissima) egy, törékeny gyíkkal (Anguis fragilis) két, valamint rézsiklóval (Coronella austriaca) néhány alkalommal sikerült találkozni. A kockás siklót (Natrix tesselata) Ecseg község belterületén sikerült megfigyelni. Hogy hüllőfajokban ilyen szegényes a terület, alátámasztja az a tény is, hogy a kilenc év alatt egyetlen alkalommal sem sikerült kígyászölyvét (Circaétus gallicus) megfigyelni, noha számtalan jó, fészkelésre alkalmas élőhelyet sikerült találni (lucfenyves csoport a hegygerinc közelében, jó beszállási lehetőséggel stb.). A kétéltűek szintén gyér előfordulásúak (Rana dalmatina, Bufo bufo, Bombina bombina, Bufo viridis, Triturus triturus stb.) az időszakos vagy a kis vízhozamú patakok miatt. Kevés az igazán alkalmas ivóhely, a kora tavaszi kiöntések hamar kiszáradnak, a békák, gőték számos esetben már pete stádiumban elpusztulnak. A területet járva kilenc év alatt két alkalommal sikerült foltos szalamandrával találkozni. (Salamandra salamandra). Az egy fekete gólya (Ciconia nigra) megfigyelési adat is egyértelműen azt jelzi, hogy a táplálékforrás nem kielégítő, noha háborítatlan, fészkelésre alkalmas idős erdőállományok még jelentős területeket borítanak a tájvédelmi körzetben. Az egyes ragadozómadár-fajok előfordulási gyakoriságából jól látszik, hogy a nagy alkalmazkodó képességű (kultúrtűrő és -követő) fajok dominálnak. Legnagyobb egyedszámban az egerészölyv (Buteo buteo) fordul elő. 521