A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

DUDÁS Miklós: Kelet-cserháti kutatások (Accipitriformes, Falconiformes, Ciconiiformes és Corvidae) az 1989-től 1997-ig terjedő időszakban

A fészkelő állomány megoszlása a nem védett területeken Terület Pernis apivorus Accipiter gentilis Accipiter nisus Buteo buteo Corvus corax Fekete-hegy-Dobogótető Pusztavár-hegy C sóka-hegy-Málna-hegy 1 2 1 4 1 Káva-hegy- Szúnyog-hegyNagy-hegy — 2 1 4 2 A fészkelő állomány alakulása Faj Védett területen (pár) Nem védett területen (pár) Összesen Pernis apivorus 6 1 7 Accipiter gentilis 13 4 17 Accipiter nisus 4 2 6 Buteo buteo 29 8 37 Aquila pomarina 1-2 1-2 Falco subbuteo 1 1 Falco tinnunculus 4 4 Corvus corax 6 3 9 Összesen 65 18 83 A kutatások közel 15 ezer ha-t érintettek, a 75 db feltérképezett gallyfészekkel együtt 83 revír vált ismerté. A revírek megoszlása: 180 ha-ra jut egy fészkelő pár. Összefoglalás Az egyes ragadozómadár-fajok előfordulását döntően az életterük minősége határozza meg, a fészkelőhelyek zavartalansága, a táplálékforrások közelsége a fészkelőhelyekhez, a fészkelésre alkalmas erdőrészek aránya stb. Ki kell emelni, s külön foglalkozni az egyes zsákmányállatok előfordulásával, öszszetételével, mely az adott térségben meghatározza a fészkelő állomány faj összetételét. A legjelentősebb táplálkozó területek: - Szenté (bujáki legelő) - Bogdony (ecsegi legelő) - Nagymező puszta - Csapások (Cserhátszentiván-Bokor-Kutasó határában elterülő irtásrétek) - Nagynyilas-dűlő (Zsunypuszta-Hollókö-Nagylóc közötti legelők) Többségükben másodlagosan kialakult irtásrétek, melyek jelentős részét mezőgazdasági művelés alá vonták. A maradvány hegylábi legelők erősen degradált állapotban vannak, a szakszerű kezelésük hiányát jelzi a nagymérvű gyomosodás és a spontán beerdősülési folyamatok előrehaladott állapota. A kaszálás és a legeltetés felhagyása jól látszik a „lábon álló", több éves, elöregedett vegetációból. 519