A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KALICZ Nándor– S. KOÓS Judit: Település a legkorábbi újkőkori sírokkal Északkelet-Magyarországról

25. sír (448. objektum): jó megtartású, erőteljes testfelépítésű, bal oldalán fekvő, erősen zsugorított helyzetű felnőtt (férfi?) csontváza. Alkarok az arc előtt. Tájolása DKÉNy. Ovális sírgödör. Lelet nélkül. A Mezőkövesd-Mocsolyáson feltárt 25 sír mindeddig a legnagyobb sírszám, amelyet Magyarországon az AVK időszakából ismerünk. Jóllehet a sírokat sokszor erősen megbolygatták, mégis fontos információkat nyerhetünk általuk a rítusra vonatkozóan. A Szatmár csoport (legkorábbi AVK) temetkezéseit három lelőhelyről ismerjük. Legelsőként feltárt sírjai arról a már említett tiszalúci lelőhelyről származnak, ahol a hosszú éveken át tartó rézkori telepásatás során 9 legkorábbi neolitikus sírt is találtak. A nagykiterjedésű, több mint 1 ha-os feltárás újkőkor települési objektumai között azonban csak hulladékgödrökre leltek. Az objektumok és temetkezések közötti kapcsolatra, továbbá a temetkezési rítusra vonatkozó információkra a közelmúltban megjelent publikáció derített fényt (ORAVECZ 1996, 51-62). 4 sírban részint mészkőből, részben Spondylusból csiszolt gyöngyöket, egy másodlagosan átfúrt Spondylus-karperec három töredékét tárták fel, 4 sírban a mocsolyásiakhoz hasonló öt csaknem miniatűr edénykét találtak, melyekből az egyik vörös festéket tartalmazott, sőt egy sírból csiszolt kőbalta töredéke is napfényre került. A publikáló úgy véli, hogy a sírok a település lakatlan részén alkottak kis csoportokat (ORAVECZ 1996, 57). A másik lelőhely Mocsolyástól kb. 20 km-re nyugatra fekszik, Füzesabony mellett, és ugyancsak az autópálya nyomvonalában. Feltárására 19 94-95-ben került sor (DOMBORÓCZKI 1997, 19-27). Leletei megegyeznek a lelőhelyünkön találtakkal. A meglepő itt az volt, hogy nagyméretű, cölöpszerkezetű házakat tártak fel, melyek egykor több sorban álltak. 13 sír is előkerült, melyeket a házak sorai mentén, a házak sarkainál találtak (DOMBORÓCZKI 1997, 3. kép). 7 sírból Spondylus-ékszerek és egy edénymelléklet is napvilágra került. A harmadik lelőhelyen a település objektumait és sírjait a szerzők kutatták. A neolitikumnak ebből a korai időszakából Magyarországon egyetlen olyan temetőt sem ismerünk, amelyik elkülönülne a teleptől. Ez a szabályszerűség érvényesül Mezőkövesden is. Jóllehet a sírok a településen belül voltak, mégis felfedezhetünk sírcsoportokra utaló jeleket és feltehető, hogy a halottak helye egykor a települési célokra nem használatos részen volt. Egy csecsemő- és egy kis gyermektemetkezés kivételével minden halottat a házak körzetén kívül helyezték el, amelyek kelet-délkelet-dél felől szinte félkörívben vették körül a település központját, azaz a házak csoportját. Hasonlót figyelt meg Oravecz Hargita a tiszalúci feltárással kapcsolatban (ORAVECZ 1996, 57). Lényegében a kisgyermekek eltemetése a házakon belül sem véletlen, hanem sokkal inkább egy jól ismert világképet testesít meg. Néhány esetben a sírok csoportosulásait is meg lehetett állapítani. Pl. a 8-12. sírok alkottak egy kisebb sírcsoportot egy viszonylag nagyobb csoporton belül, melyhez még a 6., 13-17., 23-24. sírokat is hozzávehetjük, vagyis összesen 13 sírt. További kisebb csoportot alkottak az 1., 19-22. sírok, tehát öt sír, melyeket a házaktól délre fedeztünk fel. Még több temetkezés is kapcsolódhatott a csoportokhoz azokon a területeken, amely kívül esett az engedélyezett feltárási részen. Feltehetően egy-egy családi közösség tagjai tartoztak egy sírcsoporthoz. Mindössze három olyan temetkezést találtunk a nyugati részen, amelyek kívül estek bármilyen csoporton. A temetkezési rítus fő jellegzetességét hangsúlyozza, hogy a temetkezések három kivétellel a DK-ÉNY-i fő irányban feküdtek (természetesen kisebb eltérésekkel kelet és dél felé). Mindhárom kivételes temetkezés ugyanazon tengely mentén feküdt, csak ellentétes, ÉNY-DK-i irányítással. Ugyanilyen fő vonás a bal oldali testhelyzet. Ez alól csak négy sír volt kivétel a jobb oldali fektetéssel. Közülük három talán nem véletlenül 50