A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

BALASSA Iván: A népi földművelés történeti-néprajzi kutatásának módszertanához

A folyóiratok sorában még két történeti tartalmút kell megemlítenem, melyeket a legjobban tudtam használni. Az egyik a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 1894-1906. Budapest. Szerkesztők: Paikert Alajos, Tagányi Károly, Kováts Ferenc. Évente tíz számban jelent meg, a kiváló tanulmányokon kívül jó forrásközléseket is tartalmaz (GTSz). Agrártörténeti Szemle 1957-től Budapest. Főszerkesztő Lázár Vilmos, majd Hoffmann Tamás, szerkesztő: Belényesy Márta, Hoffmann Tamás, Gunst Péter, Szakács Sándor. Az MTA Agrártörténeti Bizottságának folyóirata (Asz). Néprajz A földművelés néprajzi kutatása viszonylag későn indult meg és azt messze megelőzte a népművészet, a halászat, az állattartás feltárása. Ezeken a területeken a népi kultúra őstörténeti gyökereit mélyebben érezték a kutatók, mint a földművelés esetében. Jankó János (1868-1902) egy-egy tájat bemutató munkáiban (1892, 1893, 1902), ha érintőlegesen is, de foglalkozott a földműveléssel. Bátky Zsigmond volt az (1900), aki a sarlóról szóló kis cikkével a munkaeszközök kutatását elindította. Tudjuk azt, hogy Jankó az Évezredes Kiállítás Néprajzi Falujában (1896) már szeretett volna egy munkaeszközöket bemutató kiállítást szervezni, de ez nem sikerült. A Jankó által elkezdett és Bátky által befejezett és kiadott: Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére (1906) a Gazdálkodás címszó alatt 13 táblán mutatja be a földművelési szerszámokat és megállapítja: „Szerszámfajtában szegények, de formában gazdagok vagyunk" (31). Egy táj földművelésének néprajzi igényű feltárása Gönczi Ferenc (1914) nevéhez fűződik. Bátky a földművelés kutatásának fontosságát a két háború között is hangoztatta, amikor Györffy István (1928) aratásról és nyomtatásról szóló korszakotjelző munkáját ezekkel a szavakkal adta közre: „Mezőgazdaságunknak, mint a pásztorélettel idestova egyidős és egyértékű ősfoglalkozásunknak néprajzi szempontból való tanulmányozása, eleddig sajnálatosan hátra maradt. Kétségtelen pedig, hogy ebben a munkakörben, úgy fajunk múltja, mint az egyetemes, összehasonlító néprajz javára egyaránt felhasználható becses tanulságok rejteznek". A szélesebb körű kutatás megindulását ettől kezdve számíthatjuk, melyet kitűnő összefoglalásában K. Kovács László 1948-ig, majd Tálasi István 1955-ig értékelt, de igazán jelentős eredmények jórészt ezután születtek. A már említett bibliográfiákon túl teljes néprajzi könyvészet felmérésével rendelkezünk 1945-1960 között két kötetben.

33 1971-től kezdve 1988-ig a Néprajzi Hírek közölte az éves néprajzi bibliográfiát,

34 majd 1989-től a kiadást a Néprajzi Múzeum vette át. Györffy István (1928) az alföldi aratást és nyomtatást bemutató munkája után számos, a magyar nyelvterület más és más tájairól szóló, ezt példaként követő tanulmány jelent meg.

35 Egy munkaeszköz sokoldalú feldolgozására K. Kovács László (1937) mutatott példát. Ez az ekéről szóló monográfiája németül is megjelent és bekerült az európai néprajz vérkeringésébe. A munkaeszközök, egyes müveletek leírása mellett a táji monográfiák is feltűntek. A sort Kiss Lajos (1929) Nyírségről szóló összefoglalása nyitotta meg. Györffy István (1934) a matyók mezőgazdaságát mutatta be, míg a Néprajzi Múzeum közös gyűjtőútjai 33 Szerk. Sándori., 1965, 1971. 34 Serfözőné Gémes M., 35 Morvay Gy., 1929.; NyárádyM., 1930.; Turi-Mészáros I., 1931.; Gunda B., 1933. 443