A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

BALASSA Iván: A népi földművelés történeti-néprajzi kutatásának módszertanához

szatának kutatásával töltöttem, melynek eredménye több részletközlés után egy terjedelmes könyvben

21 született meg. Ebben a középkortól kezdve napjainkig igyekeztem a kérdést vizsgálni, de a témáról bizonyára lesz még sok mondanivalója az utánam következő nemzedéknek is. A munkaeszközök állottak kutatásaim középpontjában és különösen foglalkoztatott azok változása, fejlődése, a folyamat gazdasági, társadalmi és szellemi rugói, lehetőleg mindig összehasonlítva Európa bennünket körülvevő és távolabbi országaival. Az egyszerű, sokszor maguk készítette szerszámokat bonyolultabbak váltották fel és az emberi munkaerőt az állatok, majd később a gőz és a motor segítette. Az emberi tudás és értelem egyre nagyobb, helyesebben más feladatokat kapott a földművelésben is.

22 A magyar földműveléssel kapcsolatos munkásságom, melynek egy kis része idegen, elsősorban német és angol nyelven is megjelent, felkeltette az európai szakemberek érdeklődését. Ezért megválasztottak a Koppenhágában működő és az egész világra kiterjedő Mezőgazdasági Munkaeszközök Történeti Kutatás Titkársága rendes tagjának, majd az elnökségben is helyet kaptam. így a világ ekekutatóinak többségével kapcsolatba kerültem, ami elsősorban azért fontos, mert olyan kisebb-nagyobb dolgozatokhoz jutottam hozzá, melyek hazánkba el se kerültek. Amikor a Herder-díjat (1980) megkaptam, akkor annak indokolásában többek közt ezek olvashatók: „A kitüntetett legfőbb érdeme a magyar anyagi kultúra kutatása, legfőképpen a földművelés és az eke sok cikkben és könyvben való tanulmányozása". Hasonló megállapítás olvasható a Dán Királyi Tudományos Akadémia és a Svéd Király Gusztáv Adolf Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteletbeli taggá választásomról szóló határozatban is. Mindezek arra köteleztek, hogy eddigi kutatásaimat nemzetközi, főleg európai területre egyre jobban kiterjesszem. Nemzetközi vonatkozásban az eke és a szántás kérdését ismerem a legjobban; az erre vonatkozó ismereteket Paul, Leser (1931) nagyon régen foglalta össze és azóta hatalmas adatmennyiség gyűlt fel. Ezek új fejlődési utat és még csak nem is sejtett összefüggéseket rejtenek; éppen ezért arra gondoltam, hogy egy új európai, esetleg eurázsiai összefoglalást próbálok elkészíteni erről az alapvető szerszámról. Ehhez a megfelelő irodalom jórészt rendelkezésemre állott, alkalmam volt a környező államokon túl Dániában, Svédországban, Finnországban és máshol is hosszabb-rövidebb kutatásokat végezni, néhány részletkérdést tanulmányokban is kidolgoztam.

23 Két hatalmas munka megírásának lehetősége állott előttem: 1. A magyar szántóföldiföldművelés történeti néprajza, 2. Az eke és szántás története Eurázsiában. Mindkettővel egyszerre nem lehetett foglalkozni, és viszonylag csekély lehetőség mutatkozott arra, hogy mindkettőt be tudjam fejezni. Ezért elhatároztam, hogy az előbbit próbálom megvalósítani és kiadásra előkészíteni, mert ezt tartom a magyar néprajztudomány számára fontosabbnak. Évtizedek alatt hatalmas mennyiségű adat gyűlt össze, és jelentős gyarapodás következett be a mások által közreadott irodalomban is. Ezért elhatároztam, hogy az egyes fejezeteket nem sorrendben dolgozom ki, hanem aszerint, hogy melyik érett meg legjobban az összefoglalásra és nem utolsósorban azt is mérlegeltem, hogy melyik számára kínálkozik kiadási lehetőség. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy ha valamilyen ok miatt a munkát nem tudnám folytatni, akkor a részeredmények nem vesznek kárba, hanem a további kutatás rendelkezésére állanak. 21 Balassa L, 1991. 22 Balossal., 1979. 23 Balassa!., 1973, 1975, 1976, 1983, 1986. 436