A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

BALASSA Iván: A népi földművelés történeti-néprajzi kutatásának módszertanához

és köznyelv' anyagát. Ezért nemcsak öreg gazdákat kerestem fel, hanem egyidejűleg kutatást végeztem Debrecen város Levéltárában, a Déri Múzeumban. Igaz, hogy történeti és levéltári ismeretekkel nem rendelkeztem, de segítséget igénybe véve igyekeztem több-kevesebb sikerrel a kérdéseket történeti mélységükben feltárni. A földművelés munkamenetének és szókincsének lejegyzésében két támasztékom volt. Az egyik Ruszkay Endre: A földműveléssel kapcsolatos műszavak Göncruszán (Abaúj m.) 1938. Szakdolgozat, kézirat. A másik Gunda Béla: 1. Gyűjtögető gazdálkodás. 2. Az elvetett búzától a kenyérig. Budapest, 1939. Mindkét munkának nagyon sokat köszönhetek. Ruszkay benne élt szülőfaluja földművelésében és sok olyan tényezőre felhívta a figyelmemet, melyet másként aligha vettem volna észre. Gunda kérdőíve pedig szélesebb látókört biztosított számomra; kitekintést nemcsak a Kárpát-medencére, hanem sokszor egész Európára. Csűry Bálint állandó irányításával, Végh József és Bakó Elemér tanácsaival született meg első könyvem s egyben doktori disszertációm: A debreceni cívis földművelésének munkamenete és műszókincse. Debrecen, 1940., melynek kiadását a Debreceni Református Kollégium Tanárképző Intézete tette lehetővé. Hadd álljanak itt Csűry Bálint értékelő sorai, melyeket visszatekintve túlzónak és nagyon jóindulatúnak tartok szerény munkámra, de további sorsom szempontjából nagyon sokat jelentettek: „Éppen most jelent meg Balassa Iván alapos szókincstanulmánya: A debreceni cívis földművelés munkamenete és műszókincse. Benne párezerre tehető cívisszót gyűjtött össze és magyarázott a legmodernebb módszerességgel. Tanulmányában bemutatja a gazdasági eszközök pontos rajzait, a munkamenet legjellemzőbb mozzanatairól fényképeket közöl".

1 Ugyanakkor Balogh István, a Déri Múzeum munkatársa kemény bírálatban részesítette könyvemet, elsősorban történeti oldalról.

2 Meg kell mondanom, hogy igaza volt és ezt már szóban, írásban, nyomtatásban is többször rögzítettem; sokat tanultam ebből a bírálatból és ha ma a történeti adatokat jobban és pontosabban fel tudom használni, abban Balogh Istvánnak is része van. Ezzel a megelőlegezett útravalóval indultam el és lett néprajzi működésem központi területe a földművelés. Egy-egy táj, település kérdéséhez többször is visszatértem. Az Erdélyi Tudományos Intézet Borsa völgyi kutatásában azt a feladatot kaptam, hogy három falu (Bádok, Kidé, Csomafája - Kolozs m.) gazdálkodásával foglalkozzam, de csak a gyűjtés egy részét végeztem el, és a megfogalmazásig nem jutottam el. Székelyföldön elsősorban Erdővidéken (Háromszék-Udvarhelyszék) jegyeztem fel sokat és fényképeztem, de itt meg a háború akadályozta meg, hogy ezt a munkát tovább folytassam és befejezzem. Tiszaigarról (Heves, majd Jász-Nagykun Szolnok m.) rövidebb öszszefoglalásom a Kardos László által szerkesztett tiszaigari monográfiában jelent meg. Önállóan adtam közre az abaúji Hegyköz földműveléséről szóló könyvemet,

3 melyet történetileg is sikerült jól alátámasztanom. írtam egy nagyobb összefoglalást a palócok földműveléséről,

4 melyhez előzőleg egy kérdőívet is szerkesztettem.

5 A szántóföldi kapásnövények közül különösképpen érdekelt a kukorica (tájnevei: tengeri, törökbúza, málé), mellyel már a debreceni földművelésről szóló könyvemben is elég részletesen foglalkoztam. Különösen izgatott, hogy ez az Amerikából származó növény miképpen alakította ki nálunk művelésmódját, szókincsét, miképpen illeszkedett be 1 Csűry B., 1940. 180. 2 Balogh I., 1941. 134-140. * Balassa I., 1964. 4 Balossal., 1989. 5 Balassa!., 1972. 433