A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

BALASSA Iván: A népi földművelés történeti-néprajzi kutatásának módszertanához

egy évszázadok alatt kialakult mezőgazdasági rendszerbe, hogyan változtatta át a korábban kizárólag ekés művelést ekés-kapás műveléssé. Behatolt a nyomásos gazdálkodásba és lassan széttörte annak két- és háromfordulós rendszerét. Nagy változásokat hozott az emberi táplálkozásban, az állati takarmányozásban. Mindez az utóbbi két-három évszázadban zajlott le, ezért nagyon sok részletkérdés könnyebben megfogható, mint az évezredeket meghaladó korú gabonák esetében. Itt is használtam levéltári forrásokat, sőt Szabó T. Attila még cédulán lévő hatalmas erdélyi szótári anyagát is rendelkezésemre bocsátotta, ugyanígy rendelkezésemre állott a Magyar Nyelvatlasz még csak próbatérképeken meglevő hatalmas és az egész Kárpát-medencére kiterjedő anyaga. így jött létre a kukoricáról szóló könyvem,

6 melynek megjelentetését az is indokolta, hogy a 20. században vetésterülete többször meghaladta a búzáét. Kezdeményezésemet több más növénymonográfia is követte.

7 1944 végén a budapesti Néprajzi Múzeumba kerültem, és ott rögtön a földművelési gyűjtemény gondozását bízták rám. Darabról darabra átnézhettem, tanulmányozhattam azokat az ekéket, melyeket K. Kovács László (1937) olyan széles körű ismerettel dolgozott fel néhány évvel azelőtt. Számos kisebb-nagyobb tanulmányt, közlést írtam, melyben egy-egy munkaeszközt, tárgyat, eljárásmódot igyekeztem történetileg, az etimológiai eredményeket felhasználva szélesebb összehasonlító keretben vizsgálni. Feldolgoztam többek közt a különböző favillaféléket, nemcsak formájukat, hanem a velük végzett munkát is igyekeztem bemutatni.

8 Vizsgáltam az aratáshoz kapcsolódó kérdéseket.

9 A kévébe kötött szálasgabona keresztbe, kalangyába, kepébe történő összerakása során a szélesebb körű összehasonlítás eredményeként egy régebbi számrendszer körvonalai bontakoztak ki, melyeket talán ó-európainak is lehet nevezni.

10 Feldolgoztam a szórás müveletét és az ahhoz kapcsolódó lapátokat, melyek a külső körülményeknek megfelelően változtak.'' Máskor a művelet oldaláról közelítettem meg a kérdést, mint a kézzel történő vetés és annak előkészítése esetében.

12 Különösképpen érdekelt és érdekel az eke és a szántás kérdése és számos részlettanulmány után nagy összefoglaló munkám is megjelent.

13 Ebben régészeti, történeti, néprajzi, agrártörténeti, nyelvészeti és más tudományszakok eredményei alapján próbáltam legfontosabb mezőgazdasági munkaeszközünk történetét két évezreden át megvilágítani. E munkám előkészítése során szinte valamennyi vidéki múzeumot felkerestem és ekkor láttam, hogy a régészeti koroktól elkezdve milyen hatalmas mezőgazdasági vonatkozású anyagot őriznek. Ennek során ötlött fel bennem az a terv, hogy ezeket szerbeszámba kellene venni és ezért a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban 1962-ben létrehoztam a Mezőgazdasági Munkaeszköztörténeti Archívumot. Ebben feldolgoztuk és külső munkatársakkal feldolgoztattuk a magyar múzeumok régészeti, történeti, néprajzi mezőgazdasági vonatkozású tárgyait, fényképeit, továbbá minden olyan ábrázolást, mely a mezőgazdaság valamelyik ágával kapcsolatba hozható. A kartonok száma napjainkban megközelíti a 150 000 (százötvenezer) darabot. Minden kartonhoz nemcsak a leírás, hanem a fényképnegatív és -pozitív is tartozik. A kutatást megkönnyíti a jól követhető 6 Balassa I., 1960. 7 Bálint S., 1962.; Takács L., 1964.; Kosa L., 1980.; Selmeczi Kovács A., 1993. 8 Balossal., 1949. 9 Balossal., 1945., 1947., 1949a. 10 Balossal., 1956. 11 Balassa!., 1961. 12 Balossal., 1998,1999. 13 Balossal., 1973. 434