A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

HAJDÚ RÁFIS János: 20 éves a Mezőgazdasági Gépmúzeum Mezőkövesden

Közben folytattam a műtárgyak gyűjtését. Jelentős értékű és mennyiségű muzeális anyag gyűlt ez időre össze. Gyűjteményünk anyagáról „Gyártmánytörténeti ismertető"-t és katalógust írtam, amelyet 1985-ben dr. Szabadfalvi József szerkesztésében a megyei múzeumi szervezet adott ki. Ekkorra egyre sürgetőbbé vált az új telken egy felújító műhelyt, irodahelyiséget, vizesblokkot magába foglaló építmény létrehozása. Látogatóink száma ez időben évi 10 000 fő körül volt. Ezt a forgalmat angol WC és kézmosó nélkül kulturáltan lebonyolítani nem lehetett. Az általam igényelt újabb építkezés pénzügyi feltételeit bárhogy is kértem, sem az illetékes megyei, sem a városi szervek nem biztosították. Végső elkeseredésemben 1989-ben szerződésszegéssel vádoltam meg a megyei múzeum vezetését, a város részére pedig becsomagoltam és kísérőlevéllel visszaküldtem az 1983-ban a városi tanácstól kapott „Pro Űrbe" kitüntetésemet. Múzeumunk anyaga, területe és üzemeltetése a megyei tanács hatáskörében volt, így annak továbbfejlesztési feladata is reá hárult. Mezőkövesd városa csak érdekeinek megfelelően és erejéhez mérten támogathatta volna törekvéseinket. 3. Létrejön a múzeum Ilyen gondok közepette ért el bennünket a rendszerváltás. Az 1990. évi városi költségvetés újratárgyalásakor már az MDF, a Független Kisgazda Párt és a Városszépítő Kör képviselői is felszólaltak érdekünkben. így szavaztak meg múzeumunk részére a város költségvetéséből először támogatást. Ez az összeg 500 000 Ft volt, amelyhez a megyei múzeumi szervezet vezetése 400 000 Ft-ot adott. Pályázatom által a megyei Mecénás Alapból 340 000 Ft-hoz, a MEBIB-től pedig 200 000 Ft-hoz jutottunk. Ebből az öszszegből építettük meg az 1982-ben tervezett irodaépületet. Ekkor jelentkezett támogató szándékkal egy korábbi látogatónk - akit a miskolci dr. Terplán Zénó professzor hozott el múzeumunkhoz -, dr. Pálffy Sándor Svájcban élő magyar mérnök, egyetemi professzor. Ő előbb saját pénzét, majd a Magyar Mérnökök és Építészek svájci szervezetében gyűjtött valutát küldte el számunkra. E pénzből még 1990-ben két épületet összekötő félhajast és egy nagyméretű lebetonozott kiállítóteret hoztunk létre. 1991-ben a svájci és a helyi önkormányzat támogatásából külső szakipari kivitelező közreműködése nélkül, megkezdtem felépíteni a 365 m

2 alapterületű erőgépcsarnokot, amely malmi vízerőgép-bemutatónak és egyéb kiállításoknak is helyet biztosított. E negyedik épület 1992-ben történő befejezésével teljes egészében kiépült az (időközben új házszámot kapott) Eötvös u. 32. sz. telek. Ezt követően a Kőrisfa utcai telken lévő első kiállításunkat teljesen felszámoltuk és átköltöztettük az új múzeumi területre. Az új kiállítást teljes egészében magam terveztem és építettem fel. Ünnepélyes keretek között dr. Bodó Sándor kulturális minisztériumi főosztályvezető 1992. május 7-én nyitotta meg nagy érdeklődés mellett. Ezután hamarosan megjött a Kulturális Minisztériumból az az okirat, mely intézményünk nevét Mezőgazdasági Gépmúzeumra változtatta. Ilyen szép eredmények láttán nagy volt az örömünk, de már közben láttuk azt is, hogy e terület kevés elképzeléseink megvalósításához. Ekkor a helyi önkormányzati képviselők és Pesti Ferenc országgyűlési képviselő szorgalmazására Szabó György, a megyei közgyűlés elnöke felkereste múzeumunkat és egyetértett javaslatunkkal, melynek eredményeként a megye és a Herman Ottó Múzeum 1 millió Ft-ért megvásárolta a szomszédos Eötvös u. 30. számú telket. E terület kitakarítása után dr. Horváth Béla váro398