A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

HAJDÚ RÁFIS János: 20 éves a Mezőgazdasági Gépmúzeum Mezőkövesden

Kiállításra került 50 db erőgép, közel 500 db díszes kovácsmunka és jelentős kisparaszti gazdasági eszköz. A múzeumi látnivalókat bővítette a saját tulajdonban maradt „Matyó kisház", amelyben főként a családunk múltjának relikviáit helyeztük el. Ugyanakkor a 300 négyszögöles udvarunk, amely közepén egy 30 darabból álló fenyőfacsoport állt, teljes egészében a múzeumi látogatók mozgástere lett. 1980-ban saját költségemre egy 12 m

2 alapterületű tornácos pavilont építettem vendégkönyv elhelyezésére és belépőjegy, valamint múzeumi kiadványok árusítására. E szűkös helyre kerültek Mezőkövesd egykori társadalmának emlékei, többek között a MÉH-telepi ócska rongyok közül kimentett Mezőkövesd városának múlt században készült zászlaja, valamint Pető József egykori kisbirtokos gazda és énekkari tag által megmentett dalárda-relikviák, pl. a front idején szlovák területre elhurcolt és az ottani magyarok által visszahozott 1908-as énekkari zászló, Gaál István márványtáblás, bronzból öntött portréja, 1904-1935-ig készült énekkari csoportképek és egyéb írásos dokumentációk. Mindezek után elmondhatom, hogy ez a szülőktől örökölt udvar, mint az egykori nagyobb parasztporta része, ahol 4 évtizeddel ezelőtt egy 25 holdas népes kisbirtokos család élete, gazdálkodása zajlott, ez időben egy sajátos kultúrmissziót teljesít: múltunk emlékeit őrzi. Hivatalos kiállítóhellyé válásunkkal múzeumi tevékenységünk felerősödött. Múzeumi látogatóink száma 1980-ban közel 6 ezer, 1986-ban már több mint 11 ezer fő. A gyűjtemény műtárgyanyagának egy személy általi gyarapításához évről évre megközelítően elegendő pénz jutott. A begyűjtött anyagot a szomszéd udvarokban helyeztük el (Cserfa u. 14., Eötvös u. 36, 32, 37. sz. alatt). A múzeumi terület bővítése hamarosan kényszerítő feladatnak bizonyult. 1982 elején a mi kezdeményezésünkre, a helyi tanács közreműködésével a megyei tanács és a Herman Ottó Múzeum vezetése elővásárlási jogon megvásárolta a szomszédos Eötvös utcai, akkor még 38. szám alatti telket, amely korábban elhunyt nagybátyám, Hajdú Ráfis Gáspár gazdálkodó udvara volt. E terület megszerzése alapja lett egy végleges mezőgazdasági technikatörténeti múzeum létrehozásának. Ezt a törekvésünket támogatta Fejes László megyei tanácselnök-helyettes. Közreműködésével az OMF 200 000 Ft-ot adott az új telken levő, egy korábban istállóépület - népi műemlék jellegű tüzelős ól felújításához. Ez a feladat egy poroszlói magánkivitelező által 1983-ra megvalósult. Az istálló belső berendezésének rekonstrukcióját magam készítettem el. Bán József mezőkövesdi gimnáziumi tanár kérelmező levelére Váncsa Jenő mezőgazdasági miniszter 200 000 Ft támogatást nyújtott múzeumunknak, amit 1982-1986-ig a múzeumi telek rendezésére, ideiglenes tárolók építésére, műtárgyak vásárlására és az istálló mellett álló magházépület felújítására fordítottunk. E feladatok elvégzését magamra vállaltam, melyhez nagy segítséget nyújtottak Urbanovics Ferenc járási tűzoltóparancsnok és munkatársai. így valósult meg a matyó parasztudvar emlékét őrző ólaskerti rekonstrukció: tüzelős ól, lóhíves, magház, félszer, hidas, kocsiszín, gémeskút együttese. A múzeumi terűlet további hasznosítási tervét Wirth Péterrel, az Országos Műemléki Felügyelőség építészével és a megyei múzeumi szervezet vezetésével 1982-ben közösen alakítottuk ki, amely három kiállító- és egy iroda-műhely-vizesblokk új épület létrehozását rögzítette. Fejes László elnökhelyettes nyugdíjba vonulásával azonban múzeumunk továbbépítése majdhogy leállt. 1985-ben elkészült ugyan két tervezett kiállítóépület betonalapzata, de a felmenő falak csak 1987-ben, a tetőzet 1988-ban, bevakolása csak 1989-ben valósult meg, jelentős részben a Mátra-Bükkvidéki Idegenforgalmi Intéző Bizottság támogatásából. 397