A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

VIGA Gyula: Eredmények és feladatok a magyar-szlovák határ menti múzeumi együttműködés területén

II. A JELEN 1. A mellékletben felsorolom azokat a konkrét információkat, amelyek a határ két oldalán fekvő múzeumok sikeres együttműködéséről, a kapcsolatok hozadékáról szólnak. Utalni kell azonban arra, hogy a magyar-szlovák múzeumi kapcsolatok számos sajátos vonást hordoznak, azok nem foglalhatók bele a múzeumügy általános nemzetközi megállapodásaiba, rendszerébe. Az érintkezések nem maradtak meg a határ menti térségben, hanem vannak eredményei az országos múzeumok és más vidéki közgyűjtemények vonatkozásában is, ugyanakkor a kistérségi érintkezések sajátos, olykor egyedi vonásokat tükröznek. Ezek részletező ismertetése nem feladatom, csak utalok arra, hogy a két főváros kapcsolatában - változó intenzitással - intézményesülnek a közgyűjtemények érintkezései (Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Budapesti Történeti Múzeum - Pozsony, Városi Múzeum), de a vidéki városok „testvér" kapcsolatainak is van hozadéka a két ország múzeumügye számára. Számos pozitív példa van a tárgykölcsönzésekre is, például az egyetemes, európai rangú művészek életmű-kiállítása kapcsán (CsoH/váry-centenárium, Aba Nóvák évforduló - Szeged, Szolnok, ül. Érsekújvár és más vidéki múzeumok révén). Úgy tűnik azonban, hogy az országos múzeumok együttműködése lényegében csak a kapcsolatfelvételig jutott. 2. Lényegesebb azonban, hogy a két ország múzeumügyébe illeszkednek a határ menti érintkezések, jóllehet azok gyakran a kistérségi kapcsolatrendszerben jelennek meg. Az interregionális együttműködés ilyen módon egyszerre felel meg a múzeumok nemzetközi kapcsolatrendszerében már intézményesült formáknak, adminisztratív elvárásoknak, valamint a kistérségi érintkezések igényeinek és formálódó lehetőségeinek. Hasonlóan több szálon működik az egyes múzeumi diszciplínák kontaktusa is: a múzeumi gyűjteményekben tárgyiasult anyag feldolgozásában egyetemi és akadémiai kutatóhelyek, intézmények is közreműködnek, így a tudományos élet kapcsolatrendszere árnyalja a közgyűjteményekét. Bár egészen mások a kapcsolatok lehetőségei és elvárásai az egyes intézmények esetében, mások a múzeumok egyes alapfeladatai vonatkozásában, s eltérőek múzeumi szakterületenként is, néhány tanulsága az eddigieknek, ül. a mostani állapotnak is megfogalmazható. 1. Különböző struktúrákban, más formákban működik az utódállamok múzeumügye, de alapelvük egészében azonos: a tárgyi kulturális örökség emlékeinek gyűjtése, megőrzése, bemutatása. Az Önkormányzati Törvény alapvetően megosztotta a múzeumi műkincsállomány tulajdonlását: az állami vagyon mellett létrehozott önkormányzati tulajdon befolyásolja a tárgyak kezelésének, mozgatásának lehetőségeit is. Ez a vidéki gyűjtemények esetében erősíti a határon túli kiállítások, műtárgyszállítások lehetőségét, gyengíti viszont annak anyagi feltételeit. Önerőből a helyi önkormányzatok nem képesek megfelelő kondíciót biztosítani a közös programhoz, az állami, ill. nemzetközi támogatás viszont - egyelőre - nem preferálja ezeket az együttműködéseket. 2. A magyar-szlovák határ menti együttműködésre alapvetően rányomja a bélyegét az a tény, hogy alapvetően mindkét ország szegény. Mindkét állam területén eltérő gazdasági és kulturális hagyományai vannak a nyugati és a keleti résznek: a Dunától (és Garamtól) keletre eső területeken az elmúlt évtizedben nagyobb a visszaesés, magas a munkanélküliség, s számos gazdasági-szociális nehézség fékezi a kulturális területek fejlesztését. (A kettő közötti kapcsolat nem adekvát: a hátrányos helyzetű Borsod-Abaúj378