A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

VIGA Gyula: Eredmények és feladatok a magyar-szlovák határ menti múzeumi együttműködés területén

EREDMÉNYEK ÉS FELADATOK A MAGYAR-SZLOVÁK HATÁR MENTI MÚZEUMI EGYÜTTMŰKÖDÉS TERÜLETÉN VIGA GYULA I. ADOTTSÁGOK ÉS ELŐZMÉNYEK 1. A multikulturalitás a modern európai eszmerendszerekben egy-egy térség különös, jobbára pozitív adottságaként jelenik meg. Az európai integrációról, ül. annak közép-európai megvalósulásáról szóló vélekedések kifejezetten szorgalmazni látszanak azokat a térségi együttműködéseket, amelyeknek egyik - a kultúrában koherensnek tűnő - jegye az együtt élő népek közös kulturális öröksége. Talán ezért is volt meglehetősen nagy a várakozás az elmúlt 10 esztendőben a legkülönbözőbb tartalmú népi kapcsolatok, köztük a magyar-szlovák határ menti kapcsolatok iránt: az érintettek azt remélték, hogy az amúgy is sokféle módon meglévő, működő összeműködések esélyeit csak javítani fogják az államközi és más nemzetközi megállapodások. Mára jószerével kiderült, hogy érdemi eredményeket csak az alulról felépülő, lokális, ül. regionális tartalommal megtöltött együttműködések hozhatnak, s elsősorban olyan államközi szerződésekre, nemzetközi jogi kondícióra van szükség, amelyek szabadabb mozgásteret biztosítanak ezeknek az összeműködéseknek. Más közelítésben talán az is megfogalmazható, hogy a politika feladata véget ér az együttműködés kereteinek, ha szükséges intézményrendszerének létrehozásával, a működés lehetőleg optimális feltételeinek biztosításával, a struktúra megkonstruálása, s a megvalósítás már a konkrét szereplők, résztvevők feladata. Alkalmanként az is sikernek tűnhet, ha engedik működni a helyi kezdeményezéseket. A múzeumok közötti kapcsolatoknak a térségünkben jelentős hagyománya van, a közgyűjtemények közös rendezvényei, főleg kiállításcserék vagy közös kiállítások azonban olykor kifejezetten a politikai szándékok demonstrálói voltak. Ebben a vonatkozásban sem kell mindent újra kitalálni, elölről kezdeni. Az élet sok területén működő népi diplomácia, különösen a kulturális életben megvalósult térségi kapcsolatok eddig is szép eredményeket hoztak már a határ két oldalán. Ezek jobbára nem intézményesültek, inkább személyes, szakmai, baráti érintkezések hozadékai. Intézményesítésük a továbbiakban is csak ott szükséges, ahol az együttműködés sikere azt indokolja. Vonatkozik mindez a kulturális örökség tárgyi emlékeit gyűjtő, őrző, tudományosan feldolgozó és bemutató múzeumok kapcsolatrendszerére is. Az együttműködésnek számos természetes formája működik és hosszabb távon is működőképes. Hatékonyságukat és továbbfejlődésüket gátolja az államközi megállapodások hiánya, de elmaradtak eddig azok a támogatások is, amelyek kifejezetten preferálnák a térségi együttműködést a határ két oldalán. Beleértem ebbe a nemzetközi támogatások elmaradását is: mintha Brüsszelben olykor nem egészen pontosan értenék ennek a térségnek az adottságait és elvárásait. (Tartok tőle, hogy az itteni feltételek és előzmények egy része valóban nem modellezhető sem 375