A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

FÜGEDI Márta–DOBROSSY István: Az idegenforgalom szerepe a városkép alakításában Miskolcon

történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg - fogalmaz a beszámoló, hogy egy vidékünkre nagy jelentőségű propaganda eszköztől sajnos elestünk, mert eddig nem vezetett eredményre az az akció, hogy a tervezett vidéki rádió leadó állomás Északmagyarország metropolisában, Miskolcon állíttassék fel."

22 A külföldi propagandáról megtudjuk, hogy lengyel, holland, finn, észt és olasz kapcsolatokat ápoltak, csoportokat fogadtak. A közlekedés fejlesztéséről (a lillafüredi állami erdei vasútról, a Miskolc-Diósgyőr-Lillafüred-Miskolc belterületének buszforgalmáról, a villamosról) többet megtudunk, mint a városi közgyűlések jegyzőkönyveiből. A „turistaság" a két háború közötti időszak generációi számára életelemmé, életérzéssé vált. Az idegenforgalom és egy adott város megismertetése kapcsolatáról még 1939. március 18-án megjelent egy dokumentum-együttes, amely már tekintettel volt „a megváltozott viszonyokra". Az idegenforgalmat gátló tényezők, akadályok között olvassuk a „háborús hangulatot, amely miatt senki sem mer túl messzi menni hazájától", de a „politikai averziók" mellett komoly szerephez jutottak a „megcáfolhatatlan híresztelések, a szájpropaganda és egyéb, az utazási idegenforgalmi hangulatot rontó tényezők."

23 Tehát 1939-től elkezdődött előbb egy háborús időszakkal terhes, másrészt, s a háborút követően egy új politikai gondolkodással terhelt időszak, amely az idegenforgalmat törölte egy város, így Miskolc imázsformáló elemei közül. (A háborús években megjelent „Miskolci útmutató" viszont tartalmaz egy különleges fejezetet. Ez Miskolc érdekességeiről szólva kifejti, hogy „Miskolcnak különösebb nyelvjárása nincsen. Meséi, mondái nincsenek, de azért sok érdekessége van, amikről hallunk ugyan, de eredetét nem igen ismerjük." Ezek közül megismerjük vázlatosan a miskolci kapuk történetét, a 999 csizmadia és a miskolci kocsonya legendáját, olvashatunk a Jézus kútjáról, a város fejező pallosairól, a forgó hídról, amelyik nem forog, a Vörös templomról, amely nem vörös (ez a Szent Anna templom) és a városról, amelyre azért ragadt a 28-as szám, mert a vasúti közlekedés hőskorában az átmenő vonatok ennyi percet álltak az itteni állomáson.) A háborús káreltakarítást, az újjáépítést követően ismét városkalauzok és útmutatókjelentek meg a legkorábban. Ezeknek - a város rövid történeti ismertetésén túl elsődleges feladata a változások dokumentálása volt. A változások társadalom- és várospolitikai, városépítészeti és a tulajdonviszonyokat, a régi hagyományokat (pl. utcaelnevezéseket) alapvetően megváltoztató jellegűek, a város struktúrájának egészét érintőek voltak. „A közigazgatásilag Miskolchoz csatolt Diósgyőr, Hámor, Hejőcsaba, Görömböly és Szirma községekkel a város lélekszáma annyira megnövekedett, hogy hazánk második városává lett és az utolsó tíz év alatt annyit fejlődött, mint azelőtt 100 év alatt sem" - írja a városkalauz 1956-ban, kiemelve, hogy „a felszabadulás tényével szükségszerűvé vált a mai kor szellemének meg nem felelő utcanevek megszüntetése. Ezáltal kb. 250 utcanév változott meg és ez a lakosság körében a több évtizedes megszokás következtében nehezen megy át a köztudatba." A kiadványnak kimondottan is egyik fő célja az, hogy bevezesse a köztudatba az új elnevezéseket.

24 Az 1950-es években, pontosabban az 1950-es éveket követő néhány évtizedben,^ korábbi kereskedő-polgárváros ipari-munkásvárossá kívánta alakítani arculatát. Bár nem a magyar Ruhr-vidékről esik már szó, nem is Felsőmagyarország fővárosa, hanem olyan ipari központ és munkásváros, amely Magyarország második számú települése, s a rang22 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. Ikt. sz. n./1930. Ügyvezető alelnöki jelentés az idegenforgalmi eseményekről c. anyag kézirata közgyűlési előterjesztésre. 23 B.-A.-Z. m. Lt. IX. 201. Ikt. sz. n./1934. „A megváltozott viszonyok miatt milyen feladatok várnak az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatalra? Bizalmas, kelt 1939. március 18." 24 Bánhelyi Gy., 1956.3-4. 368