A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

FÜGEDI Márta–DOBROSSY István: Az idegenforgalom szerepe a városkép alakításában Miskolcon

sült néprajzi témának. Ekkor még nem hiszem, hogy bárki is gondolt volna arra, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet, mint „olyan" két évtized múlva jobbára már csak történelmi emlék lesz. (Az egyetemen a történészek számára megismerendő tananyag, míg a levéltárban fontos dokumentációegyüttes, már amennyit sikerült az egyes termelőszövetkezetek anyagából felszámolásuk közben, vagy után megmenteni. A megmaradt anyag kutatása pedig ugyanolyan fontos, mint a lassan mögöttünk lévő 20. század bármelyik más kutatási területéé.) Mindenesetre mi akkor azt gondoltuk, hogy a termelőszövetkezetet lehet úgy is szemlélni, mint a „hagyományos" paraszti gazdálkodás (és gondolkodás) szétrobbanását, s más társadalmi körülmények között, de a faluszervezet keretein belül történő újraszerveződését, a paraszti gazdálkodás megjelenését más minőségben. Hogy a termelőszövetkezetek megszűnése (megszüntetése, felszámolása) után szerveződő, kisebb-nagyobb területen termelő gazdaságok válhatnak-e egy néprajzos számára kutatási feladattá, ugyanolyan dolog, mint amire mi két évtizeddel korábban vállalkoztunk. E hevenyészve kiragadott néhány példát azért említettem, hogy azok számára is akik nem voltak munkatársai a múzeumnak, vagy fiatalabb generációt képviselnek, érzékelhető legyen: különböző szakterületünk, témáink ellenére gondolkodásunkban nagyon sok volt a közös, meglátásunkban a hasonló, s a végső konklúzió levonásában mindig eljutottunk az egyetértésig. Egyikünk ki tudta egészíteni, be tudta fejezni a másik írását, előadását. A múzeumból kilépve, ahogyan útjaink másfelé vezettek, más feladatokat kellett megoldanunk, más-más szakmai problémákkal, igényekkel és természetesen elvárásokkal találkoztunk. Egyetemi oktatómunkája közben Márta megtartotta közvetlen, napi kapcsolatát a múzeummal, és speciális témákban európai színtéren, európai gondolkodóként mozgott. Ez szó szerint értendő, hiszen hosszabb-rövidebb tanulmányútjain Európa számos egyetemén megfordult, s a magyar népművészet alakulását ő már nem belülről, hanem európai rálátással szemlélte. Habilitációs értekezésében a 19-20. századi nemzeti kultúra és magyarságkép árnyaltabb és reálisabb megközelítését vállalta fel, három tájegység, Kalotaszeg, Sárköz és a matyóság népművészetének „felfedezését és divatját" állítva a bemutatás, elemzés középpontjába. Azt vizsgálta, milyen következményei lettek annak, hogy „háziipari szervezeti keretek között indult meg a három legkorábban felfedezett tájegység, Kalotaszeg, Mezőkövesd és Sárköz népművészetének újraélesztése, újrafogalmazása és propagálása is."

1 A propagálás, a propaganda elvezette az idegenforgalomhoz, azt vizsgálta, hogy egy település kultúrája (függetlenül attól, hogy faluról vagy városról van-e szó) az idegenforgalom, főleg az 1920-as években felfokozott, erőltetett idegenforgalom hatására milyen változásokon megy át, hogyan változik meg. A Miskolc monográfia negyedik kötetéhez (1848-1918) kapcsolódva vizsgálta a miskolci polgári viselet 18. századi gyökereit, amihez vagyonösszeírásokat használt, önálló levéltári kutatásokat végzett.

2 A 19. század végén, a honfoglalás ezredik évfordulójára készülve (de ezt megelőzően már a világkiállításokon való részvétellel) a falusi és városi kultúra jeles tárgyai kikerültek saját, természetes környezetükből, s a nemzeti ipar reprezentánsává váltak, a nemzeti sajátosságokat képviselték. Ezt a folyamatot érzékeltette a „Borsod megye népe a millenniumi kiállításon" című tanulmányában.

3 A századforduló „arculatváltásához" elemzés tárgyává tette az 1898-1938 között megjelent, s Miskolcról szóló idegenforgalmi tájékoztatókat, almanachokat, „kirakat"-okat, útikalau1 FügediM., 1999. 10-11. 2 FügediM., 1991. 169-177. 3 FügediM., 1996. 349-363. 360