A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SÜMEGI György: Szalay Lajos argentínai periódusa (1948-1960)

hogy egy gobernadort is kibillentsenek az állásából, nem egy vidéki dékánt. Descole egyik napról a másikra eltűnt és attól kezdve az egész kulturális szappanbuborék szétpattant. Szétszéledtek a tanárok, megszűntek a műhelyek és azóta Horació Descoléről nem lehetett hallani... Persze Egon Hirsch is elment, de a grabadó műhely már előbb is fennállt és tovább is folytatódott. Én lettem a vezetője, de pár év múlva már én is visszajöttem Buenos Airesbe. 6. Enrique Barilari Mikor és hogyan találkozott Ön először Szalayval? Amikor Szalay itt az első kiállítását csinálta, a Tucumán utcában találkoztunk. Azonnal kértem őt, hogy tanítson engem rajzolni. Szalay azt mondta, hogy vigyek neki rajzokat, és ha érdemes, akkor vállalja. A munkákat azután két és fél óráig nézte, és végül közölte, hogy érdemes volt az időt rá vesztegetni. Azután szinte minden nap jártam Szalay belgramói lakására, ott tanultam tőle. Nehéz volt tőle tanulni, mert nagy erővel, sokat követelt. Mikor tetszett neki egy rajz, akkor azt mondta: „ma vasárnap van". Egyszer Szalay nálunk járt és azt mondta a feleségemnek: - Egy festő mindig állapotos, de soha nem születik gyereke. Ezért nehéz ezt kibírni. De az a nő mégis szerencsés lehet, aki nagy művésszel élhet együtt. Rajtam kívül nem volt más tanítványa abban az időben. Volt úgy, hogy egy nap 10 órát is dolgoztunk együtt. A korrigálás zsilettel történt, ha vérzett az ujja, a vérét a ruhájára kente, olyankor csak a munka számított neki. Azt mondta a korrigáláskor, hogy az istennek kell köszönni, hogy helyzet adódott arra, hogy a tanítvány hibázzon. Milyen módszereket alkalmazott Szalay a rajztanításban? Például behunyt szemmel is rajzoltunk. A figurát alulról, alulnézetből vagy felülről, fejtől kezdtük el - így gyakoroltunk. Még a beszédünk is hasonló volt, ahogy lelki alkatunk is hasonlít. Hét évig voltam Szalay tanítványa. Utoljára talán a Genezis bemutatóján, New Yorkban 1966 táján találkoztunk. Mindkettőnknek öröm volt. Szalaynak, hogy a tanítvány is ott lehetett, amikor kiállított; azt az örömhírt is megosztotta velem, hogy épp akkor adták vissza az állampolgárságát. A tanítványnak pedig ő volt a legfontosabb kapcsolat az életben, benne élt Szalay erősen. Milyen Szalay-tanítványokra, tisztelőkre emlékszik? Kenneth Camblay is ismerte Szalayt, ő később velem tartozott egy csoportba; egy Castehanos nevű nő is volt később a tanítványa. Oscar Grille szintén szereti Szalayt. Londonban is vannak argentinok, akik ismerik Szalay rajzait, köztük az én legjobb tanítványom, Carlos Bavala reklámgrafikus is. Sok másnak is jutott a Szalay adta erőből. Én ezt még most is köszönöm Szalaynak. Magam is beszéltem vele New Yorkban, épp akkor kezdte rajzolni az Életrajzát, házakat, utcákat, lovakat is rajzolt épp akkor. De nem lett befejezve, nem volt jól, ezért rajzolt keveset. Egyébként adtam 12 Szalay-rajzot az Argentínai Nemzeti Szépművészeti Múzeumnak, de azokról ott most nem tudják, hogy hol vannak. Több Szalay-rajzot 5000 dollárért vett meg a FORTUNA című újság New Yorkban, de nem volt Szalaynak öröme a pénzben soha. Azt mondta: ilyenkor kellene vennie egy kisebb számú cipőt, hogy legyen neki, ami fájjon. Festett-e Szalay Argentínában, és milyen művészelődöket emlegetett? Szalay keveset festett. Legjobban szerette a sárgát. Azt használt legszívesebben, világító krómsárgát. Michelangelói és Picassót emlegette. Picasso maga is nagyon jót mondott Szalayról. Egy cikk meg azt írta egy amerikai lapban, hogy Szalay jobb, mint Picasso. (Az interjút készítette dr. Tóth Piroska, fordította: Róth Péter.) 335