A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SÜMEGI György: Szalay Lajos argentínai periódusa (1948-1960)

7. Egy tanítvány visszaemlékezései a Pueyrredon iskolából K: Senora, hogyan került Szalay osztályába a Pueyrredonon? Sra. Lábé: Én két évig egy másik professzorhoz jártam rajzot tanulni, aki időközben meghalt és így áthelyeztek Szalay osztályába. K: Mik az emlékei Szalay tanítási módszeréről? L: Rendkívül aprólékosan magyarázott el mindent, ami a rajzolás alapelemeit illeti. Meglepően sokat beszélt a rajzok matematikájáról és azok szinte mérnöki felépítéséről. Nem mindig értettük sokszor magasröptű magyarázatait, de azt láttuk, hogy a látszólagosan rendetlen vonalai szinte geometriai összefüggésben vannak egymással. Persze a kívülálló ezt nem mindig érzékeli, de akik belelátnak a képei struktúrájába - mint az ő növendékei - felfedezik a vaskövetkezetességű alapvonalakat, amire a rajz felépül. Mint mondotta, a rajznak nem szabad testetlenül lebegni a papíron, szilárd alapokra kell helyezni és akkor szinte szoborszerű három dimenziót nyernek. Az ő művészi és kulturális hatása alól senki nem tudta kivonni magát, aki növendéke volt. Megtanított minket nemcsak rajzolni, hanem látni is és főleg hogyan kell a rajz vagy festmény elemeit harmonikusan egyensúlyban tartani. Mindig kihangsúlyozta a rajz „alapállását", mely biztonságot és súlyt ad a képnek. Sajnos csak egy évig tanultam nála, mert befejeztem tanulmányaimat a Pueyrredonon és a következő évben már ő is elment az iskolából, mint később hallottam elég zavaros körülmények között. K. Senora, úgy hallottuk, hogy Szalay politikai és társadalmi nézetei nem egyeztek az akkori vezetőség felfogásával és ezért kellett távoznia az iskolából? Sra. L: Lehet, hogy Szalay politikai nézetei túl haladóknak számítottak, de az iskolában erről soha nem beszélt. Szigorúan ragaszkodott csak a tanításhoz és tanártársaival a kötelező udvariasságon kívül nem sok kapcsolatot tartott. Velünk viszont rendkívül barátságos és előzékeny volt, minden művészi problémát nyugodtan fel lehetett vetni előtte és ő mindig, mindenre határozott, biztos választ adott. Nagyon felnéztünk átfogó műveltségére, de persze 35 év távlatából már sok emlék elmosódott az emberben. Sra. Labró Szalay-tanítvány volt a Pueyrredonon és ott rendes tanár a festői tanszakon. 8. Tunica Róbert, egy különleges Szalay-képgyűjtő Szalay barátai közül kuriózumszerüen érdekes jelenség volt Tunica Róbert. Szalay Argentínából való távozása után tanult rajzolni és festeni, és az általa látogatott művészi körökben sokszor említették Szalay nevét, néhány rajzát is látta. Akkor Szalay művészi befolyása még nagyon intenzív volt. Tunica úr azután Jobb útra" tért, abbahagyta művészi pályafutását és a sokkal jövedelmezőbb kereskedelmi pályára lépett, melyen rövidesen jelentős sikereket ért el. Évente 2-3 alkalommal is utazott az Egyesült Államokba, ahol rögtön felkereste Szalayt. Már első alkalommal el volt ragadtatva Szalay drámai rajzaitól, és azonnal vásárolt is tőle 2-3 rajzot. Attól kezdve szinte minden évben amerikai útjai után Szalay-rajzokkal a táskájában tért vissza Argentínába. Pár év múlva már több mint 30 Szalay-rajz volt a birtokában, mikor pár évvel ezelőtt váratlanul meghalt. A rajzokat fiai örökölték, akiknek saját bevallásuk szerint nem sok közük volt Szalayhoz, soha személyesen nem is ismerték, az apjuk csak néha beszélt róla, de mindig a legnagyobb elismeréssel. Tunica természetesen más, argentin művész képeit is megvásárolta, de ezek együttesen sem érik el Szalay rajzainak a számát. Az utódok ma is híven őrzik a rajzokat és az elegáns üzletház tárgyalótermét Szalay 4 ragyogó rajza díszíti, közöttük egy a forradalmi sorozatból. Talán itt kell megjegyezni, hogy Szalay 56-os rajzai nemcsak a forradalom hevében buzogtak elő véres valóságukban tollából, hanem még sokkal később is vissza-visszatért a témára, így azokat csak az évszám alapján lehet követni, amiket azonban Szalay nem mindig tüntetett fel. 336