A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)
GODA Gertrúd: Lehet-e kialakult Görgey-ikonográfiánk? Gondolatok Sidló Ferenc: Görgey Artúr (Görgei Arthur) miskolci szobra kapcsán
Miskolc közönsége a gyalázat elől az 1950-es években a Herman Ottó Múzeumba mentette be Görgey szobrát. Az orron esett sérülés lehet, hogy a világháború nyoma volt, de ennek ellenére is már 1985-től szerepeltették a Miskolc város történetét bemutató állandó kiállításon. 1997-ben restaurálta Kováts Tibor művész-restaurátor, s így alkalmassá vált, hogy az ismételten Görgey nevét viselő utca 28. szám alatt lévő múzeumépületének portikuszára kihelyezzék (1997. november 7.). E ritkaságszámba menő szoboremlék előzményét és helybéli kultuszát Dobrossy István dolgozta fel és egy mára szétszóródott Görgey-hadimúzeumhoz kapcsolta, ami az 1919-ben átszervezett 9-es kassai gyalogezred emlékének megőrzésére szolgált. Miskolchoz a szabadságharc alatt nem fűződött különösebb hadiesemény. Ezért már „a Borsod megyei honvédegylet ülésén (Sassy Csaba) éles hangon kelt ki a rehabilitáló mozgalom ellen" is. 21 Az emlék nem annyira a miskolci honvédek tisztelete révén jött létre, hanem az elcsatolt felvidékiek fejezték ki általa ragaszkodásukat az új szerephez jutó anyaországi városban. 1930-ban a miskolci gyalogezred felvette a Görgey nevet, s 1934-ben a szobor eredeti avatásával egy időben utcát és teret is elneveztek róla. A 13-as Görgey honvédgyalogezred ünnepnapján május 21-én a következő szöveggel emléktáblát avattak: „Görgey Arthúr (1818. I. 30.-1916. V. 21.) a magyar szabadságharc legnagyobb hadvezére. Honvédéivel első ízben a bányavárosokból jövet, 1849. február 22-24-ike közt vonult át városunkon Kápolna felé. Majd március derekán, a diadalmas tavaszi hadjárat küszöbén vezette vitéz hadait erre. Végül seregével Komáromból a Tiszántúlra tartva, július 23-28. közt, a vidéken vívta ki lángeszével túlerős orosz ellenfele maradandó csodálatát. Dicső névadója emlékére a m. kir. Görgey Arthúr 13. honvéd gyalogezred Miskolc, 1934. V.21. " 22 A Herman Ottó Múzeum negatívtárában megtalálható az avatásra elkészült alkotás és a művész egy közös felvételen. (Ltsz. 47.797.798.) A szobor elkészítésére szóló megbízást Sidló Ferenc (1882-1953), korának foglalkoztatott és elismert művésze kapta. Az 1882-ben született mester ez idő tájt akadémiai tanár és a művészeti közélet legmérvadóbb csoportjának, a Szinyei Társaságnak nagy tekintélyű főtitkára volt. A híres balassagyarmati Madách-szobron, valamint a székesfehérvári Szent István lovas szobron dolgozik ekkor. Neve ma már kevésbé ismert, s csak mint a hazai szecesszió újraértékelése kapcsán kezd ismét felbukkanni. A gödöllőiekkel indult, úgy emlegetik, mint aki Körösfői-Kriesch Aladárral együtt alkotta a Marosvásárhelyi Kultúrpalotára épületszobrászati műveit. Ettől azonban sokkal többrétűbb, filozofikus megközelítésű műveket alkotott, melyeken Rodin ismerete is felfedezhető (Madách). Bécsi, müncheni tanulmányok után Rómában járt, ahol Michelangelo erőteljessége gyakorolt rá nagy hatást. 23 A népi szecesszióból a klasszicizáló akadémizmuson keresztül jutott el Mestrovic expresszív dinamizmusáig. Egyik méltatója, Kampis Antal ezt írja róla: „Az egyszerű nagyvonalakat és bontatlan síkokat kedvelő, szűkszavú naturalizmusnak lett méltán sokra becsült mestere." 24 A két világháború közötti Magyarország közterein ott voltak kedvelt monumentumai. Belülről feszített, szuggesztív hatású munkái alapján kortársaink méltatlanul elfelejtett jó szobrásznak tartják annak ellenére, hogy a 21 Gerendás hivatkozik az i. m-ben Mikszáth Kálmánra 89. 22 Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1. 121. 23 Bécsben H. Bitterlich, Münchenben W. Rümann volt a mestere. 1906-1909 között Rómában járt. A „Gödöllőiekhez" 1908-11 között kötődött. 24 Kampis Antal: Az újabb magyar szobrászat (A Szépmüvészetek könyve, Pesti Hírlap kiad. 1940. 517-518. 319