A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

TARCZAI Béla: A tehetséggondozás miskolci modellje a két világháború között (emlékezés Tóth Zoltán Viktorra)

A TEHETSÉGGONDOZÁS MISKOLCI MODELLJE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Emlékezés Tóth Zoltán Viktorra TARCZAI BÉLA Az első világháború és az utána ránk kényszerített trianoni békediktátum szétzilálta a magyar gazdaságot, a magyar lakosság jelentős részét kisebbségi sorba szorította, korlátozta az ország függetlenségét, megváltoztatta a társadalom szerkezetét és megakasztotta a nemzetté válás folyamatát is. A leírtak illusztrálására csupán néhány példát említek, ezt is azért, hogy későbbi mondanivalóm egy általános képbe legyen illeszthető. Elvesztettük területünk 71,5%-át, s ezzel együtt nyersanyagforrásaink javát, erdeink 85,7%-át, a lakosság 64%-át. A nagy hírű és nagy múltú pozsonyi Erzsébet Egyetem Pécsre, a Selmecbányái főiskola Sopronba, a kolozsvári Ferencz József Egyetem Szegedre menekült. A békeszerződés kemény feltételei sokkolták a magyar társadalmat. A kezdeti elkeseredett tiltakozást nemsokára a reménytelenség váltotta fel. Az emberek egyszerűen nem mertek hinni abban, hogy a gazdasági katasztrófából ki lehet lábalni, és hogy a nemzet valaha is túl tud jutni a levertség, megalázottság állapotán. A társadalom természetes reakciója volt az irredenta mozgalom, amely a 30-as évektől, mint revíziós politika, állami rangra emelkedett. Ebben a helyzetben tűnt fel Klebelsberg Kunó

1 vallás- és közoktatásügyi miniszter elképzelése egy olyan kultúrpolitikáról, amely a magyar szellemi hagyományokra épül, korszerű iskolai, közművelődési (népművelési) rendszert valósít meg, a tudomány és a művészetek erőteljes támogatásával az európait meghaladó színvonalú értékeket tud felkutatni és bemutatni. A miniszter vallotta, hogy Magyarország csak ezen az úton tud tekintélyt szerezni a világban, és csak így tudja a nemzet önbecsülését is helyreállítani. Ezt a törekvést a kétkedők és a kritikusok az erőltetett „kultúrfölény" politikájának titulálták, és az ún. utódállamokkal szembeni kihívásnak tekintették. A hagyományokra támaszkodást Eötvös József

2 és Trefort Ágoston

3 reformjainak továbbfejlesztése és megerősítése jelentette volna. Az általános műveltség szintjének emelkedését a társadalom szerkezetében Trianon hatására bekövetkezett változások garantálták. Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint az iskoláskort elért népesség 68,7%-a tudott írni-olvasni. A 20-as évekre ez az arány 84,8%-ra emelkedett. Az 1 Klebelsberg Kunó 1922-től 1931-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter. Foglalkozott a mezőgazdasági vidékek, főként a tanyák népiskolai hálózatának kiépítésével, mezőgazdasági továbbképző tanfolyamok szervezésével, a tanárképzés fejlesztésével, a Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásának erősítésével, létrehozta a Nemzeti Közművelődési Alapítványt. 2 Eötvös József, 1867-től 71-ig kultuszminiszter. Nevéhez fűződik a kötelező elemi iskolázás, a népnevelés kiterjesztése, a középiskolák hálózatának bővítése, a tanárképzés megszervezése. 3 Trefort Ágoston 1871-től 88-ig volt kultuszminiszter. Az Eötvös által megkezdett reformokat folytatta, kötelezővé tette a magyar nyelv oktatását, az egyetemeket és főiskolákat fejlesztette, középiskolai reformot hajtott végre. 301