A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

reszt-) nevek elemzése és más bejegyzések révén nyújthatnának talán megbízhatóbb eligazítást a lakosság etnikai megoszlásáról. Szót kell még ejtenünk a legkisebb lélekszámú etnikai (nyelvi) kisebbségről, a 1718. században még általában a némethez közelálló jiddis nyelven beszélő zsidóságról, akik időben is a legkésőbb, inkább csak a 18. század derekától érkeztek - növekvő számban - tájunkra. Az 1736-ban végrehajtott összeírás az egész megyében mindössze 36 zsidó családot talált, közülük 5 lakott Mezőkövesd környékén: egy-egy család Ábrányban, Darócon és Sályban és két család Vattán. Ez összesen 20-30 személy lehetett. Tíz év múlva számuk már 100 körül mozgott: Ábrányban és Vattán 40-40, ezen kívül Nyaradon 12 és (valószínűleg) Sályban is néhány személy, de számuk hiányzik az összeírásból. Négy évtized múlva, az 1786. évi népszámláláskor már a táj 11 településén élt öszszesen 440 zsidó. Többségüket a bükkaljai falvakban írták össze, különösen Darócon (100), Felsőábrányban (86) és Vattán (74), az alföldi részen pedig Nagymihály a legnagyobb központjuk 88 fővel. A század utolsó éveiben tovább növekszik a számuk, 1804ig 542-re. Ez az összlakosságnak 2%-a. A zsidó lakosság száma ily módon fél évszázad alatt 4-5-szörösére emelkedett, miközben az össznépesség csak kb. megkétszereződött. A 19. század elején már Mezőkövesden is él néhány zsidó, kiemelkedően népesebb központjuk azonban Felsőábrány, ahol a lakosságnak mintegy 30%-át alkották. Darócon, Vattán, Sályban és Nagymihályban 5-7% között mozgott arányuk, ezen kívül a legkisebb lélekszámú falvak közé tartozó Kacson és Négyesen is. Nyelvileg a zsidóság (is) gyorsan asszimilálódott, és a 19. század nagyobb részében már nem annyira zsidó etnikai, mint inkább izraelita vallási közösségnek tekinthető. b) Vallási megoszlás Minthogy Szent István a bizánci (keleti) kereszténységgel szemben Rómához kapcsolta az ország sorsát, a nép több mint fél évezreden át a római központú egységes nyugati keresztény (katolikus) vallást követte. A reformációs hitújítással ez az egység megbomlott. A Luther Márton fellépésével német földön 1517-ben megindult reformációnak azonban inkább a calvini (genfi) ága terjedt el az országban. A helvét (svájci) hitvallás Mezőkövesden és környékének számos településén gyorsan és nagymértékben elterjedt már a 16. század második felében. A környéken az elsők között létesült önálló református egyház Bogácson 1569-ben - öt évvel a szomszédos noszvaji után (mely akkoriban ugyancsak a járáshoz tartozott). Míg azonban az utóbbi község máig megmaradt túlnyomóan reformátusnak, Bogácson mikor a 17. század első felében a katolikus egyházi birtokos, az egri káptalan állandósítani tudta kizárólagos birtokjogát - fokozatosan csökkent a hívek száma és megszűnt a református egyház, a falu katolikus vallású lett.

62 Sorra alakulnak a református egyházak 1576-ban Mezőkövesden, Tardon és Nyaradon, tovább Cserépfaluban, Mezőkeresztesen és Nagymihályon. (A református egyház Egyetemes Névtára korábbra, 1560-ra teszi a keresztesi egyház keletkezési évét!) A három utóbbi település a későbbiekben is református többségű maradt, Mezőkövesd azonban hamarosan újból katolikus lesz, már (valószínűleg) a 17. század első felében működik katolikus plébániája, mely egyike a legrégebbieknek az egri egyházmegyében (egy időben az esztergomi érsekség közvetlen joghatósága alatt). Több mint 3 és fél ezernyi lakossága kivétel nélkül katolikus 1746-ban, a Klein i. m. 38.; Soós i. m. 79-80. és Can. Vis. 1746. 283