A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

dulója körüli években is jöttek létre szlovák telepesekből új (külterületi) lakott helyek: a már említett Latorut (Latorica), majd Mocsolyás és Tarizsa. Az alföldi részen Keresztespüspökiben tünteti fel az 1804. évi összeírás a magyaron kívül a szlovák és német nyelv használatát, pedig egy öt évvel korábbi, 1799. évi ugyancsak egyházi öszszeírás

59 mind magyarnak minősítette a néhány fős kis majorból az 1767. évi nagyarányú betelepítés után önálló parókiává fejlődött Püspöki több, mint félezer lakosát. Ez a körülmény egyben jelzi a lakosság etnikai összetételére is utaló összeírások megállapításainak - szubjektív elemekkel terhes, az összeírást végző személy beállítottságától (is) befolyásolt - ellentmondásosságát. Nem teljesen alaptanul érte bírálat a későbbiekben végrehajtott állami népszámlálások anyanyelvi (nemzetiségi) megoszlási adatait, és fogadja bizonyos kétkedés napjainkban is a nemzetiségi statisztika némely adatát. Nehéz lenne vállalkozni a népesség anyanyelvi megoszlásának 18. századbeli számszerűsítésére Mezőkövesd és környékén. Bél Mátyás kéziratos müve és a korabeli egyházi összeírások utalásain kívül csak egyes vallási lélekszám-adatok nyomán végezhető becslésre vagyunk utalva. Legalábbis azoknál a hitfelekezeteknél, melyek egyben nemzetiséget is takarnak. így a görög katolikus vallás tájunkon általában a ruténeket rejti maga mögött, miután a rutén nép nagy többsége az 1646-ban aláírt és az ungvári vár kápolnájában kihirdetett unióval - a római pápa főségét elismerve, de bizonyos egyházfegyelmi és rítusbeli tradíciók fenntartásával - a görögkeleti (ortodox) egyházból visszatért a nyugati (római) egyház keretei közé. A lutheránusok - vagyis a reformáció eredeti lutheri ágát követő, ágostai (augsburgi) hitvallású evangélikusok - tájunkon leginkább szlovákok lehettek (csak esetleg elvétve német ajkúak vagy magyarok) -, de csak kis hányadát tették az összességében kb. 4/5 részben római katolikus szlovák lakosságnak. Arra viszont alig van támpont, hogy a római katolikus lakosságból környékünkön milyen részt képviseltek a szlovákok és esetleg a német ajkúak. Ilyen megfontolások alapján szláv (szlovák és rutén) eredetűnek vehetjük az 1746. évi Canonica Visitatio adatai szerint 5-6%-nyi görög katolikus és lutheránus híveket. A 40-41%-os arányban református lakosságot általában magyarnak tekintve, nehezebb feladat a népesség több mint felét kitevő római katolikusok nem magyar etnikumú hányadának közelítő meghatározása. Tudjuk azt, hogy a kiemelkedően legnagyobb római katolikus település, Mezőkövesd lakosságában - a családnevek tanúsága szerint - a visszamaradt törökökön kívül szláv és kevés német elem is található. Ezek azonban a 18. század első felében nagyobbrészt valószínűleg már felszívódtak: az 1746. évi összeírás Mezőkövesden egyáltalán nem említ idegen ajkúakat. Ugyanebből és más forrásból tudjuk viszont, hogy szlovák eredetű római katolikusok éltek kisebb-nagyobb számban egyebek közt Daróc, Vatta, Cserépváralja, Kacs és Sály falvaiban, a sík vidéken pedig főleg Bábolnán.

60 Ha mindezeknek a községeknek - jelentős túlzással - valamennyi római katolikus lakosát szlováknak tételeznénk is fel, tájunk népességének az is csupán további 5-6%-át jelentené. Ehhez hozzávéve még a többi település nemzetiségi szórványait, az összes nem magyar ajkú lakosok aránya Mezőkövesd és környékén feltehetően több volt 10%-nál, de nem valószínű, hogy számottevően meghaladta volna a 15%-ot. Egyes településtörténeti dolgozatok mintegy 30%-ra teszik Borsod megyében a nem magyar etnikumú betelepültek arányát a 18. században.

61 Az anyakönyvek, melyeket a 18. század végéig a legtöbb egyházközségben fölfektettek és folyamatosan vezettek, a benne szereplő család- (vagy esetleg keConscriptio episcop. Agriensis III. k. 189-231. Can. Vis. 1746.; Veres i. m. 1984. Veres L., 1984a. 21-32.; Veres i. m. 1984. 282