A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

más források szerint Nyaradra már az 1700 körüli és utáni években érkeztek rutének, azonkívül más idegen ajkú telepesek is. Ezt látszik megerősíteni, hogy még 1746-ban is nagyszámú görög katolikust és jó néhány lutheránus (német vagy szlovák ajkú) személyt írtak össze a faluban, bár ezek együttvéve kisebbségben voltak a római katolikus - vélelmezhetően magyar - lakossággal szemben. Vannak adatok - a már említett Szomolyán kívül - Bogács és Alsóábrány szláv lakosairól is. Az 1720 körüli és utáni években szlovák és rutén lakosok betelepüléséről tájékoztatnak a források a Bükk-vidéki Darócon és Vattán kívül a Tisza menti Bábolnán is.

56 Az 1746. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek szerint Cserépváralja népe szláv nyelven beszél („callet linguam sclavonicam"), Kacson is szlávok vannak erős többségben („sclavi prevalent"), a prédikáció is szláv nyelvű. A Bükk-vidék e két legkisebb alig 120-130 lelket számláló - településének lakossága négy évtized alatt többszörösére, 400-500 főre növekedett nagyszámú új betelepülővel. A vármegyei jegyzőkönyvek bejegyzései szerint Cserépváraljára az 1780-as években lengyelek települtek („polonis impopulatus"), akik azonban valószínűleg inkább szlovákok (vagy esetleg rutének) lehettek.

57 Bél Mátyás azt írja, hogy Daróc nagyobb része református vallású, tehát feltehetően magyar többségű település. Az 1746. évi Canonica Visitatio tájékoztatása szerint azonban a 600 lélekszámú Darócot többnyire szlávok lakják, akik ugyan egymás között anyanyelvüket használják, de értenek magyarul és gyermekeik már magyarul beszélnek. A vegyes nemzetiségű Tardon a Bél Mátyás említette német lakosság már jórészt felszívódott a század közepére, bár a pap - legalábbis közepesen - beszélt még németül a magyar és szláv nyelveken kívül. Szláv többséget jeleznek az egyházlátogatási jegyzőkönyvek - de csak a katolikus lakosságon belül - Vattán is, melynek népessége azonban több mint negyedrészben református (tehát valószínűleg magyar) és mintegy 10%-ban zsidó volt 1746-ban. Magyar és szláv nyelvű faluként említik Nyaradon kívül Ábrányt is, ahol a jelentős számú református magyaron kívül 8-9%-nyi zsidó élt már a század derekán, de ahol inkább magyarul beszélnek vagy legalábbis akarnak magyarul tanulni. Az egész környéken valószínűleg a sályi idegen ajkú telepesek ragaszkodtak leginkább őseik nyelvéhez, pedig egy részük feltehetően már az 1690-es években költözött a faluba. A magyarországi települések nemzetiségi összetételéről a legrégibb - nyomtatásban is közreadott - felmérés: az 1773. évi Lexicon Locorum Populosorum környékünkön egyedül ebben a községben utal a magyaron kívül szláv nyelven beszélő lakosokra. Pedig ez valószínűleg csak kis létszámú közösség lehetett: a református magyar többségű Sály katolikus - köztük szlovák - lakossága csak 1788-ban kapott önálló lelkészt, és ekkor indult csak meg a helybeli anyakönyvezés.

58 Mint már szó volt róla, a 18. század második felében - ha csökkenő ütemben is folytatódott a táj benépesülése, s ugyanakkor erősödött az idegen ajkú telepesek és a magyar lakosság összeolvadásának folyamata. A 19. század elején, 1804-ben végrehajtott összeírás adatai arról tájékoztatnak, hogy a szlovákot kisegítő nyelvként Tibolddarócon és filiáján, Kacson, valamint Bogácson használták, Sály és leányegyháza, Borsodgeszt hívei körében pedig a szlovákon kívül még a német is használatos volt, sőt Sályban még az 1820-as években is említik a szlovák nyelv használatát az egyházmegyei névtárak. Ebben bizonyára szerepet játszott, hogy a szomszédságában még a 18-19. század for56 Borovszky i. m. 357-358.; Veres L., 1978-1979. 61-62. 57 Veres L., 1984.27-34. 38 Veres i. m. 1978-1979. 61.; Lexicon universorum regni Hungáriáé Locorum populosorum anno 1773. officiose confectum, Budapestini (kinyomtatva 1920.); Soós i. m. 99. 281