A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

hát valószínűleg rutén eredetű - lelket számlált, és ez alig két évtized alatt további jelentős mértékű beköltözésekkel több mint megháromszorozódott.

45 De ugyanakkor jelentős arányú elköltözésekről is tudunk, és végül is a lakosság némely településen kicserélődött. Jó példát nyújt erre Bábolna, melynek többségében református lakói elköltöztek a faluból és helyükbe 1759 táján az egri káptalan - a falu egyik részbirtokosa - főleg a felvidéki megyékből (de máshonnan is) katolikus vallású vagyontalan újabb telepeseket hozott.

46 A török uralom alóli felszabadulást követő, változó intenzitással kb. egy évszázadon át tartó regionális és országos méretű népességmozgás utáni helyzetről jó állapotfelvételt nyújt a II. József uralkodása alatt 1784-87. években az egész Habsburg Birodalom területén végrehajtott népszámlálás. 2. AZ 1784-87. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS EREDMÉNYEI (A népesség száma és tagolódása) A felvilágosult II. József császár uralkodása alatt a korabeli Habsburg Birodalomban megszervezett népszámlálást Magyarország területén 1784. november-1785. március között hajtották végre, és az adatokat a következő két évben továbbvezették, kiigazították. A statisztikatörténetben általában az 1784-87. évi első magyarországi népszámlálásként ismeretes összeírások során elsősorban katonai szempontok érvényesültek. A fontosabb eredményeket településenkénti részletezésben 1960-ban közreadó kötet Borsod megye községeiről az 1786. évből származó adatokat tartalmazza: a házak és családok számán túlmenően a tényleges és jogi népesség, azon belül főleg a férfilakosság néhány demográfiai, rendi-foglalkozási jellemzőjét stb. A következőkben elsősorban ezeket mutatjuk be, de ismeretesek az 1787. évi „kiigazítás" kéziratos - a Borsod Megyei Levéltárban őrzött - adatai is, melyek egy részét ugyancsak hasznosítjuk.

47 A népszámlálás idején Mezőkövesden és környékén 25 ezer főt meghaladó népesség - mint már utaltunk rá - mintegy kétszerese a négy évtizeddel korábbinak. Egyes településeken - így egyebek közt a két mezővárosban - kb. a természetes szaporodás ütemének megfelelő mértékben (mintegy harmadával) gyarapodott a lakosság, más helyeken pedig (jórészt beköltözésekkel) 3-4-szeresére vagy még nagyobb mértékben is. A század derekán még kiemelkedően nagy népességtömörülés volt a környéken a két mezőváros: a negyedfél ezres lélekszámú Mezőkövesd, és a jó kétezres Mezőkeresztes. Az összes többi településen együttvéve nem laktak sokkal többen. A további legnagyobb településeknek csupán 600-700 körüli lakosuk volt. Az 1780-as évekre Szentistván 1700-at meghaladó népességével felzárkózott Kövesd és Keresztes mögé, ezen kívül Nagymihály, Tárd, Daróc, Cserépfalu és Sály lakossága is 1300-1400 között mozgott. Ugyanakkor a legkisebb falvak lélekszáma is - a Tisza árterületére vagy ahhoz közel eső alföldi községekben (Bábolnán és Valkon, Négyesen és Ivánkán) csakúgy, mint a Bükkvidéki Kacson, Váralján és Alsóábrányban - meghaladta a 300-400-at (3. táblázat). 45 Soós i. m. 81. és Canonica Visitatio (továbbiakban: Can.Vis;) 1746. 46 Soós i. m. 88. és Pesthy F., 1988. 343-346. 47 Danyi-Dávid i. m. 5^47., 42-49., valamint Summarium popularis Conscriptionis Ignobilium Comitatus Borsodiensis; Processus Agriensis de anno 1787; B.-A.-Z. megyei Levéltár. Conscriptiones Populares IV. A-501/i. 272