A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

A mezővárosokon és falvakon kívül összeírtak tájunkon 3 pusztát (,,praedium"-ot) is. Közülük Fejéregyházának, Nagymihály határában közel másfélszáz lakosa volt. (A legtöbb a megyében összeírt 20 praedium közül.) A praediumok többsége legfeljebb 1-2 tucatnyi lakost számlált. így tájunkon is, az egri káptalan birtokán, Bábolna és Szentistván határában, Montaj-, illetve Tilaj pusztán együttesen alig 30 lakost mutatnak ki. Végül is a három pusztai település a táj összlakosságának 6-7%-át adja, de a megye népességének akkor még alig fél százaléka lakott pusztán. A tanyásodás a következő században vett nagyobb lendületet. Tájunk lakosságának térbeli eloszlása egyenletesebbé vált: a 18. század első évtizedeiben a környék össznépességének még közel fele a két mezővárosban tömörült, a század vége felé pedig alig több mint 30%-a, maga a központ, Mezőkövesd pedig csupán 18-19%-át adta a táj lakosságának. Az egyenletesebb térbeli népességeloszlást jelzik a népsűrűségi adatok is: a 28 körüli országos átlaggal szemben Mezőkövesd és környékén (csakúgy, mint egész Borsod megyében) egy km

2-re átlagosan 35 személy jutott, a két mezővárosban 47, sőt Geszten és Felsőábrányban ennél több, viszont 20-nál alacsonyabb átlagnépességgel csupán egyetlen községben, az erdőkkel borított Zsércen találkozunk. Az agrártársadalmakra jellemző nagyfokú földhöz- és lakóhelyhez kötöttséget mutatja a népszámlálás időpontjában jelenlevő és az ún. jogi népesség egybevetése. Az egész környéken összesen alig 300 távollevő személyt mutattak ki, ami az összlakosság csupán 1,3%-a. Ugyanakkor közel ennyi idegent vettek számba az összeírok, így a távollevők és idegenek száma nagyjából kiegyenlítődik - legalábbis az összlakosságot tekintve. Nemigen találkozunk azonban egyetlen helységben sem 3%-nál nagyobb arányú távollevő, vagy idegen népességgel - sőt Ivánkán egyetlenegyet sem regisztráltak, és Valkon sem volt idegen személy. A két mezővárosban és még néhány faluban több volt az idegen, mint a távollevő, de a falvak többségében inkább az utóbbiak voltak számosabban. A mai iparosodott társadalomban környékünk minden településének lakónépessége kevesebb az állandó népességnél, és a távollevők száma helyenként a 20%-ot is meghaladta. A katonai segédlettel végrehajtott II. József korabeli népszámlálás elsődleges célja a hadra fogható népességről való tájékozódás volt, így a férfilakosság számbavételére nagyobb gondot fordítottak, mint a nőkére. (Még a későbbi népszámlálások során is, egészen a 19. század végéig.) Talán ezzel is magyarázható, hogy az adatok több férfit mutatnak ki, mint nőt - miként az egész országban is férfitöbblet jelentkezik, ellentétben az 1869. év végi és az utána következő összes későbbi népszámlálások eredményeivel. A 18. század végén, Magyarország jelenlegi területén csupán néhány polgárosodottabb dunántúli megyében találkozunk nőtöbblettel, vagy a nemek kiegyenlítettebb arányaival. Régiónk átlagában 1000 férfire 965 nő jut, az országos átlagnál valamivel kevesebb. Mezőkövesden 983 az arány, a táj alföldi részének átlagában 990, a Bükk-vidéken azonban csak 936. Nőtöbblet a két legnépesebb alföldi településen: Mezőkeresztesen és Szentistvánon mutatkozik, azon kívül Egerlövőn és Valkon, a Bükk-vidéken pedig Vattán és Kacson; de például Geszten 100 férfire alig több mint 82 nő jut, Cserépváralján is csak 90! A családok (háztartások) átlagos nagysága az ország egészében meghaladta az 5 főt, tájunkon és Borsod megye egészében is 5-nél valamivel kevesebb személy. De Mezőkövesden 5,4, a másik két matyó településen: Szentistvánon és Tardon (valamint Ivánkán) 5,8 fő az átlag, ugyanakkor Négyesen és Nagymihályon csak 4,2. Megállapítható az is, hogy 5-nél nagyobb létszámú családok gyakoribbak a Bükk-vidéki falvakban, mint az alföldi részen. Egy-egy házban azonban éppen fordítva: a sík vidéki településeken laktak többen, mint a Bükkalján. 273