A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

Ha az 1720. évi lakosságot - a reálisabbnak tartható magasabb szorzószám alkalmazásával - legelőbb mintegy 5-6 ezerre becsüljük, a rákövetkező negyedszázad alatt a népesség több mint megkétszereződéséről beszélhetünk. Természetes szaporodás révén évente 1%-kal - legfeljebb kb. 25-30% lett volna a növekedés mértéke. Ez mutatja, milyenjelentős arányokat öltött a bevándorlás a 18. század első felében. Ha az 1720 körüli népesség a fentiekben említettnél is magasabb lett volna - mert hisz környékünkön az összeírás (mint láttuk) az átlagosnál is hiányosabb volt -, akkor is a területünkön 1746ban élt lakosság nagyobb része máshonnan került Kövesdre és környékére. Mezőkövesden, ahol már a 18. század első felében is eléggé folyamatosan vezették az anyakönyveket, a születések számának feltűnően gyors emelkedéséből is következtethetünk a beköltözések méreteire. Az 1720-as évek első felében 70 körüli születést jegyeztek be a mezőkövesdi anyakönyvbe, az 1740-es évek második felében pedig már több mint másfélszázat, sőt az 1750-es években mintegy 180-at. Ha évi 1% körüli természetes szaporulattal számolunk, akkor a század derekáig 1000 körül mozoghatott a városba beköltözöttek száma. De betelepülések már korábban is voltak és szórványosan a későbbiekben is előfordulhattak. így nagy valószínűséggel állítható, hogy Mezőkövesden - ahol pedig a lakosság egy része feltehetően átvészelte a török uralmat - a kontinuusnak tekinthető népesség a 18. század második felében már kisebbségben volt az összlakosságon belül.

43 A bevándorlási folyamat nem zárult le - mint olykor olvashatjuk a 18. századi benépesülésről szóló történeti munkákban -, hanem kisebb mértékben, lassú ütemben folytatódott a század második felében is. Az 1780-as évek derekán végrehajtott II. József-féle népszámlálás adatainak tanúsága szerint az 1746 után eltelt négy évtizedben a lakosság közel megkétszereződött, pedig a születések és halálozások különbözetével - a már említett évi 1%-os természetes szaporulat feltételezésével - legfeljebb 40-50%-kal növekedhetett volna. A tényleges népességgyarapodásnak kb. fele származhatott tehát betelepülőkből az 1746 utáni évtizedekben. Ezek az összesített adatok szintjén mutatkozó arányok azonban igen eltérően jelentkeznek az egyes települések részletezésében. Mezőkövesdre az 1750-es évek után nagyobb számban már nem igen érkeztek újabb lakók - vagy ha költöztek is be, kb. hasonló számban el is hagyták a várost, s így számottevő vándorlási egyenleg nemigen keletkezett. Mezönyárád és Tiszabábolna lakossága is a 18. század derekán már olyan szinten volt, hogy beköltözés nélkül, természetes szaporodás útján is elérhette 1786-ig a 30-32%-os növekedést. Keresztesre és Tardra sem túl sok idegen elem települhetett ezekben az évtizedekben. Viszont néhány falu (pl. Szentistván, Kacs, Cserépváralja) lakossága ez alatt 3-3,5-szeresére duzzadt. Ezeknek a benépesülése tehát a század második felében erőteljesebb ütemű lehetett, mint az előző évtizedekben. Nem is szólva az 1746-ban alig néhány (21) lelket számláló Püspökiről, amely pásztorok és szolgák lakta kis praediumból mintegy félezernyi lakosságú településsé fejlődött - miután Esterházi püspök-földesúr 1767-68-ban állandó jobbágyokkal népesítette be.

44 Ha nem is ilyen mértékű, de számottevő volt a betelepülés a környék falvainak nagyobb részében. Az 1760-as évektől számítható a korábban mintegy két évszázadon át néptelen Négyes (Ivánka filiájának) benépesülése is. A gabonadézsmajegyzékekben csak aló. század derekán fordul elő néhány háztartással. Nem ismeretes adat a hódoltság korából, de nem szerepel még az 1746. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben sem. A 18. század derekán Nyárád katolikus lakóinak egy része költözött ide 1765-ben. Lakossága 1768-ban még csak 84 római és 42 görög szertartású - teKápolnai i. m. 1958. 21-23. Soós i. m. 96. 271