A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

haltak". A mezőkövesdi anyakönyvek tanúsága szerint 1709. október és 1710. február között, nem egészen 5 hónap alatt a járvány 403 halottat követelt. Ennyiben összesítik a pestis áldozatainak számát, nevük részletezése nélkül. Bár az anyakönyvi bejegyzések ebben az időben eléggé hiányosak és zavarosak, a következő évben, 1711-ben 49 kereszteléssel találkozunk, ami 1000-hez közeleső lélekszámról látszik tanúskodni. Aligha heverte ki a lakosság az 1709-13. évi pestisjárvány pusztításait, mikor 1715-ben az egész országban általános adóösszeírásra került sor, s azt 1720-ban megismételték. Ennek az 1715-20. évi országos adóösszeírásnak az adatait a múlt század végén a jeles történetíró (és szépíró) Acsady Ignác településenkénti részletezésben közreadta, és eredményeinek értékeléseként arra a megállapításra jutott, hogy Magyarország népessége a török hódoltság után - a könyv címe szerint: „a Pragmatica Sanctio korában" - az oszmán uralom előtti 4 millióról 2,6 millióra apadt.

33 Egy statisztikai kiadványsorozat keretében 1896-ban megjelent könyv nyomán településenkénti részletezettségű adatai bekerültek a legtöbb helytörténeti munkába, az ország össznépességének nagymérvű csökkenéséről szóló tétele pedig az iskolai tankönyvekbe is. Ezt ugyan az elmúlt évtizedekben többször is szakszerű, módszeres statisztikai bírálatnak vetették alá,

34 de a társadalom történeti köztudatában beivódott tétel ma is elevenen él. Mit mutatnak az összeírás adatai környékünkről? Elöljáróban említésre érdemes, hogy az összeírok - akik Borsod megyébe az ország másik végéből, Mosón megyéből jöttek - viszonylag rövid idő alatt végeztek munkájukkal: az ónodi járás 32 községét - ahová környékünk is tartozott - 12 nap alatt írták össze. Nem is kell rá utalni, hogy - nem sokkal a Rákóczi-szabadságharc leverése után talán a szokásosnál is nagyobb bizalmatlansággal fogadták az idegen összeírókat, s aki csak tehette, elbújt, elfutott előlük. Végül is 1715. augusztus 10-21 között Kövesd és környéke 17 helységében 201 adózó háztartást írtak össze, köztük 4 nemest. Az adatok helyesbítésére elrendelt 1720. évi összeíráskor nem járták be a környéket, hanem több falu bíráját berendelték egyszerre az összeírok tartózkodási helyére, és azok eskü alatt tett vallomásai alapján jegyezték fel a községekről kapott felvilágosításokat. A megyében - és az ország 16 más megyéjében - az 1715. évinél kevesebb adózóról írtak ekkor össze, környékünkön azonban több, 259 adózóról adnak számot, s ebből 59 volt a nemesi háztartás. Ha ehhez hozzávesszük Valk, északabbra pedig Felsőábrány, Geszt és Sály háztartásainak 1715-ben összeírt számát - 1720-ban ugyanis ezekről nem szereztek adatokat -, akkor összesen 314 adózót kapunk környékünkön. És ebben még nem szerepelnek Püspöki és Négyes, északabbra pedig Kacs, Váralja, Daróc és Vatta községek, melyekről egyik alkalommal sincs említés az összeírásokban. Pedig Daróc az 1685. évi összeírásban a környéken a legtöbb lakott lakóházzal, a tizedlajstromban még a század végén is a legtöbb dézsmázó háztartással szerepelt, és a Rákóczi-szabadságharc alatt a kálvinista Szepessy Pál földesúr református jobbágyokat telepített a faluba;

35 Vatta is mindvégig ismert a dézsmajegyzékekből nem adózó nemesi lakóiról. Lövőt 1715-ben és 1720-ban egyaránt feltüntetik az összeírásban, de számadat nélkül, pedig benépesítésére vonatkozóan már 1718-ból vannak utalások. Mindkét összeírás alkalmával a táj legnépesebb települése Mezőkövesd: 41, illetve 69 adózóval. Messze elmarad mögötte a másik mezőváros, Keresztes adózóinak száma 32 Borovszky i. m. 360. n Acsády L, 1896. ^BarsyGy., 1938. 27-28.; különösen DávidZ, 1957. 145-199. 35 Soós lm. 101. 267