A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

(5, illetve 16). A szomszédos Nyaradon is mindössze egyetlen adózó háztartást írtak öszsze mindkét alkalommal, pedig benépesítése megkezdődött már a 17. század vége felé miután 1694-ben az egri jezsuiták megszerezték Nyárád pusztát két vízimalmával. Az alföldi részen Mezőkövesd után a legtöbb (15, illetve 20) adózót Szentistvánon mutatják ki, ahol - mint láttuk - 1719-ben megkezdődött már az anyakönyvezés is. Nagymihályon is 20 adózó háztartást írtak össze 1720-ban, Bábolnán pedig 12-t. Ivánka és Valk adózóinak száma 10 alatt marad. Az utóbbi - ahová Kollonics tapolcai apát telepítési akciója keretében 1714-ben főleg Tiszafüredről református magyarok érkeztek -,

36 1720-ban kimaradt az összeírásból. A Bükk-vidéki községeket az összeírás általában népesebbnek mutatja: 1715-ben több mint kétszerese az összeírt adózók száma a sík vidékiekének, és 1720-ban nincs település 10-nél kevesebb adózóval. A legtöbb háztartást 1715-ben Sályon írták össze 1720-ban azonban nincs adat róla. 1720-ban Cserépfalu (28) és Zsérc (22), majd Szomolya (19), Bogács (17), Tárd (15) és Alsóábrány (10) a sorrend; ehhez - 1715. évi adataival - Felsőábrányt (10) és Gesztet (12) vehetjük még hozzá (1. táblázat). Végül is a megyében összeírt adózóknak 1715-ben 11,6%-a élt környékünkön, 1720-ban pedig közel 16%-a. Az összeírás eredményeit közreadó Acsády Ignác előtt sem volt kétséges, hogy sokan kimaradtak belőle. (Említést érdemel, hogy pl. egy 1720. évi mezőkövesdi urbárium 117 úrbérest tüntet fel az adóösszeírásban szereplő 69 adózó háztartással szemben.)

37 A kihagyott úrbéres népesség pótlására ezért átlagosan 50%-kal megemelte az összeírt háztartások számát. így Mezőkövesd és környékén 1720-ban - a fentiekben már említett 1715. évi adatokkal való kiegészítés után - 314 + 157 = 471 háztartást kapunk. Ez az Acsády által alkalmazott 6-os szorzószámmal 2826 lakost ad. Acsády számítási módszerét követve, ehhez hozzáveendők még az összeírásban eleve nem szereplő személyek (papok, tanítók és főleg a nemesek), akik Borsodban a népességnek a 15%-os országos átlagnál jóval nagyobb hányadát tették. (A települések több mint harmada kuriális község volt!) Ilyen számítási móddal Mezőkövesd és környékén mintegy 4 ezerre lehetne tenni az össznépesség számát. Figyelembe véve az 1715-20. évi összeírás szembetűnő hiányosságait, van példa a történeti irodalomban arra (is), hogy a korabeli népességszámot - az Acsády által alkalmazott körülményes toldozgatás-pótlás helyett - az összeírt adófizető háztartások 15szörösére becsülik. Ebben az esetben tájunkon mintegy 4700 lakos adódik, a megyében pedig 24-25 ezer.

38 Az 1780-as évtized derekán - alig két emberöltővel később - végrehajtott országos népszámláláskor viszont csupán Mezőkövesd és környékének településein több mint 25 ezer személyt vettek számba, az egész megyében pedig 137 ezret. Ily módon hat és fél évtized alatt több mint ötszörösére növekedett (volna) a népesség. Az egész ország Acsády által két és fél millióra becsült népessége ezalatt kb. 8 millióra nőtt, csak jó háromszorosára, illetve valójában csak kétszeresére - ha a történeti demográfusok meggyőző számításai nyomán 4 millió körüli szinten fogadjuk el az ország népességszámát a török uralom, a Habsburg-ellenes szabadságharcok és az 1710-es évtized eleji pestisjárvány pusztításai után. Tájunkon ezek szerint az átlagosnál is hiányosabb volt az 1715-20. évi összeírás, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Dél-Borsodban nem tudunk idegen ajkúak olyan mérvű szervezett betelepítéséről, mint az ország egyes más vidékein. A vármegyék és a földesurak természetesen Borsodban is támogatták a letelepedést kisebb-nagyobb Soós i. m. 82. Kápolnai i. m. 1958. 20. Gyimesi i. m. 36. 268