A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

c) A népesség alakulása a 18. században A török uralom alatt eléggé elnéptelenedett dél-borsodi táj újranépesülése megkezdődött már a 17. század vége felé. A felszabadító harcok után megindult a népesség ide-oda hullámzása, amely jórészt spontán jobbágy vándorlás formájában jelentkezett, részben pedig szervezett telepítések keretében is. A dézsmaj egy zekékben közel másfél évszázadon át lakatlan faluként („praedium") szereplő Ivánkára 1692-ben érkeztek szabad költözködési jogú jobbágyok, és már 1705-ben átépítették a falu romtemplomát.

27 Elsők között érkeztek új lakók több olyan faluba is, amely lakott volt és maradt a török hódoltság alatt is, így például 1669-ben Sályba, majd Nyaradra. A Bükk-vidéknek a 17. században talán legnépesebb települése, Tárd elhagyottá vált ugyan a század végére, de újranépesülése megindult 1700-tól, a cserépi uradalmat birtokló egri várparancsnok, EHulier tábornok idejében. Hamarosan önálló plébánia létesült a faluban, ahol megindul az anyakönyvezés. 1706-tól fennmaradt anyakönyvei Mezőkövesd után a legrégebbiek a környéken.

28 Minden bizonnyal növekedett a századfordulótól Kövesd lakossága is, melyet a dézsmajegyzékek 1688-89-ben elhagyott, puszta helyként tüntetnek fel, az 1690-es években pedig curiális, egytelkes kisnemesek által lakott településként. Egy 1697. évi összeírás - a valóságosnál jóval alacsonyabbra becsült - adata szerint legfeljebb 200 lakosa volt. A korabeli urbáriumok meglehetősen hullámzó adatai 1703-4-ben 100-nál több háztartásról adnak számot.

29 Viszonylag korán, már a török hódoltság vége felé, a 17. század utolsó évtizedeiben népessé vált a harmadik matyó település, Szentistván is. A törökök ismételten feldúlták, az 1544, 1586. évi összeírások lakatlannak minősítik, de 1576-ban mégis jelentős számú dézsmakötelest találtak a faluban. A 17. század nagy részében „praedium"-ként említik, 1637 és 1641-ben lakatlan, nincs adat arról sem, hogy a töröknek adót fizetett, de 1672-ben már népes település, lakóiról a kövesdi anyakönyvek első bejegyzései (is) tanúskodnak az évtized második felében. 1699-ben már működik megrongált temploma, 1719-ben pedig megkezdődött az anyakönyvezés is a faluban - Kövesd és Tárd után harmadikként a táj katolikus települései sorában.

30 A református lakosság körében a török uralom alatt is mindvégig lakott Cserépfalu népessége regenerálódott, illetve növekedett meg a leghamarabb: 1704-ben megyei támogatással helyreállították a régi katolikus kőtemplomot, és egyes adatok szerint már 1703-ban megindult az anyakönyvek vezetése. (Ezek azonban nem maradtak fenn, csak azok, amelyeket 1730-ban fektettek fel.)

31 A népesség lassú növekedését megakasztotta, sőt nagymértékben visszavetette az 1709-13 közötti országos pestisjárvány tömeges pusztítása. Egyes becslések az összes áldozatok számát az egész országban 300-400 ezerre teszik, ami 3-4 milliós össznépesség feltételezésével - a lakosság megtizedelését jelenti. Ezen belül Abaúj megyében a lakosságnak csaknem a felét, Zalában több, mint harmadát ragadta el a „fekete halál", Miskolcon pedig mintegy 6000 személyt. Ezek az adatok azonban bizonyára kissé eltúlzottak - hisz Miskolcon talán összesen nem laktak annyian (a század vége felé volt 1314 ezer lakosa!). Túlzó az az állítás is, hogy „Kövesd... lakói 1710-1 l-ben teljesen ki27 Soós i. m. 81.; OL P 2030 13 Cs. M. et Fasc. 31. n Soós lm. 98-100. 29 Sárközi i. m. 78.; Kápolnai i. m. 1958. 19. 30 Soós i. m. 86.; Klein-Péchy i. m. 147. 31 Soós i. m. 83.; LajosÁ., 1963. 103-104. 266