A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig

Találkozunk azonban a 16. századi dézsmajegyzékekben elhagyott helységként („deserta") vagy pusztaként („preadium") feltüntetett helyekkel, amelyek korábban önálló falvak voltak. így pl. Szentistván és Ivánka között a 17. század végéig „praedium"-ként szereplő Tilajnak már 1274-ben említik templomát. Ugyancsak önálló település volt Bábolna határában Montaj. Nevükben az -aj végződés - mint a környéken Novaj és Noszvaj esetében is - egyes nyelvészeti feltevések szerint - kun-besenyő eredetre látszik utalni, és a telepítés Szent László királynak az országba becsapódó keleti népeken aratott győzelmei utáni időkre vezethető vissza.

16 A Kövesd és Bogács közötti határban ismert Pazsag puszta is önálló településként tűnik fel a 13. században (1269).

17 Csakúgy, mint a honfoglaló Ör/ö/sur nemzetség szállásbirtokának részeként Daróc határában később pusztává lett Leányfalu és Nagymihály határában Fejéregyháza. Az előbbinek 1548-ban még volt dézsmázó lakossága, az utóbbi nevével azonban nem találkozunk a 16-17. századi összeírásokban.

18 A török uralom alatt a jegyzékekben „deserta"vagy „praedium"-ként jelölt legtöbb más hely azonban a 18. század folyamán fokozatosan benépesült, illetve visszatértek egykori lakóik vagy azok leszármazottai. Az adatok szerint Kövesd a 16. század derekán kiemelkedően legnagyobb települése nemcsak a környéknek, hanem az egész megyében közvetlenül Miskolc után következik. Míg azonban a dézsmázó lakosság az évszázad második felében a környéken egy ideig bizonyos emelkedést mutat, Kövesden 167-ről 105-re, a másik mezővárosban, Keresztesen 91-ről 8l-re csökkent. Közben a szomszédos Nyaradon az összeírt háztartások száma 3-ról 68-ra ugrott, szinte felszívta a két mezőváros dézsmázóinak jelentős részét. Ábrány is kétszeresére duzzadt, a korábban is népes Tárd pedig oly mértékben növekedett, hogy megelőzte Keresztest. Bár mérséklődött Kövesd súlya a környék népességében - amelynek 1548-ban egymaga közel harmadát adta -, de továbbra is jelentős a népesség koncentrálódása a Kövesdet és Keresztest, valamint az említett három szomszédos települést magában foglaló, kb. 10-15 km sugarú térségben, ahol a táj dézsmázó lakosságának több mint 2/3-a élt. Az 1576. évi tizedjegyzékben szereplő háztartások alig egyharmada nyolc további település között oszlik meg, nagyobbrészt a Bükk-vidéken (zárójelben a dézsmázók számával): Cserép (falu és -váralja együtt 43), Daróc (40), Geszt (31), Sály (27), az alföldi részen pedig Nagymihály (34), Szentistván (32), Bábolna (25) és Valk (18). A sík vidéki települések közül Négyes és Lövő 4, illetve 6 háztartással szerepelt még 1548-ban a jegyzékben, de a továbbiakban hiányzanak, Ivánkát pedig - amely 1548-ban sem szerepelt - a későbbiekben puszta faluként tüntetik fel. A hegyvidékiek közül egyáltalában nincs nyoma a gabona-dézsmajegyzékekben Zsércnek és Szomolyának, Kacsnak is csak 1556-ig. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy lakatlanok voltak, mert ezek ugyanakkor szerepelnek egy ideig a dikális összeírásokban vagy más forrásokban. Zsércet például egyetlen tizedjegyzék sem tartalmazza, de feltüntetik az 1546, 1549, 1555, 1564, 1574 és 1568. évi dikajegyzékek, különösen magas portaszámmal (53!) 1564-ben, mint nem hódoltsági települést. Bár a török már a 16. század közepén elpusztította a karthauziak falubeli kolostorát, Eger ostromakor is feldúlta és részben elpusztította a falut, de lakói fizették a töröknek Budára a folyton növekvő adót, és közben folyt a versengés a falu birtokjogáért a püspökség, a káptalan és különböző protestáns (hajdú) családok között - az új hit lassú terjeszkedésével egyidejűleg. Bogács néhány 16 Györjfy i. m. 754.; Soós i. m. 88. X1 Györffyi m. 801. 18 Borovszky i. m. 26-27. 261