A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)
KÁPOLNAI Iván: Mezőkövesd város és környéke népességének alakulása a 20. század elejéig
esetben szerepel ugyan a tizedlajstromokban, de dézsmaadóját egyszer sem jegyezték fel. Ezzel szemben ismerjük a töröknek fizetett - rövid idő alatt többszörösére emelt adók összegét. Arról is tájékoztatnak a források, hogy bár az egri káptalan mind jobban kiterjesztette, és a 17. század első felében kizárólagossá tette birtokjogát, Bocskai és Bethlen Gábor fejedelmek is újólag adományozták a falut kapitányaiknak. Kacs 1548ban Váralja megnevezéssel szerepelt még a dézsmajegyzékben mint „praedium", majd 1556-ban Kacs néven 2 méhtizedet fizető fővel, de többé nincs a jegyzékben. Tudjuk viszont, hogy lakói - az apátság és a falu pusztulása után - fizették az adót a töröknek Hatvanba. Szomolya nemcsak a tizedlajstromokban nem fordult elő egyszer sem, hanem a töröknek adót fizető községek sorában sem szerepelt, lakossága azonban a 16-17. században fokozatosan terjeszkedett olyannyira, hogy az eredeti - már a 12. században fennállott - Egyházas-Szomolya és a 15. században létesült Felső-Szomolya a 17. században egybeépült, sőt 1635-ből fennmaradt plébánosának neve is. A gabona-dézsmajegyzékek Borsod megyében a 16. század második felében öszszesen mintegy 3500-4000 dézsmázóról tájékoztatnak. A megyében jelentős szőlőművelés is folyt - a század derekán a jobbágyok közel fele a szántón kívül szőlőt is, vagy csak szőlőt művelt - de a gabona-dézsmajegyzékek rendszerint feltüntetik a bordézsmát és méhtizedet szolgáltatókat is. 19 Mezőkövesd és környékén a gabona-dézsmajegyzékek alapján az össznépesség számának alakulásáról az alábbiakban tájékozódhatunk. A gabona-dézsmajegyzékek 1548-ban 533, majd 1576-ban 671 háztartásfőt jeleznek tájunkon. Ez kb. egyhatoda a megye összes dézsmázóinak. Ha a történeti demográfiai irodalomban általában szokásos 5-6 fős háztartással számolunk, és figyelembe veszszük az 5-10 százalékra becsülhető dézsmamentes, nem paraszti lakosságot, akkor 4 ezer körüli népesség adódik Mezőkövesd és környékén. Ebből Kövesd népessége a 16. század derekán minden bizonnyal meghaladta az 1000 főt, majd a későbbi évtizedekben 600-700-ra apadt. Ezenkívül további 4 település lélekszáma közelítette, vagy túl is haladta a félezret. Figyelembe véve azonban, hogy a tizedjegyzékekből - a lehető teljességre törekvés ellenére - nemcsak egyes dézsmaköteles háztartások maradtak ki, hanem egész falvak dézsmalajstromai is hiányoznak, akkor a táj összlakossága 4 ezernél valószínűleg jelentősen nagyobb volt a 16. század második felében. A század utolsó éveiben azonban drasztikus csökkenés következett a népesség számában. Eger 1596. évi elestének és az alig két hét múlva, október 23-26 között lezajlott mezőkeresztesi csatának, a „Borsodi Mohács"-nak a hatását jól érzékelteti, hogy az öszszeírt porták száma Borsod megyében az 1593. évi közel ezerről 1597-ben alig 200-ra zuhant. Kövesd és további 12 falu elnéptelenedését jelzik az összeírok, egy 1599. évi portális összeírásban pedig több, mint félszáz település pusztulásáról olvashatunk. Átmenetileg megszüntették a megye vattai - a későbbiekben ónodiként számon tartott, negyedik -járását is. A lakosság a déli részekről északabbra menekült. Ezt látszik valószínűsíteni az (is), hogy például az észak-borsodi arlói districtus népessége 1594-98 között jelentősen megnövekedett. Az elnéptelenedés azonban csak átmeneti volt, és erős túlzás egyes helytörténeti műveknek az az állítása, hogy például „Mezőkövesd jóformán egy egész századon át lakosok nélkül volt". Az elmenekült lakosság egy része visszatért, miután a hatvani bég adókedvezményekkel visszacsalogatta, sőt maga is telepített a környékre tatár harcosokat. (Egyes feltevések szerint ezektől származik több falu - köztük a matyó települések - lakosságának egy része is.) 20 19 N. Kiss /., 1960. 1035.; Ila i. m. 97. 20 Borovszky i. m. 117.; N. Kiss i. m. 750.; Sárközi i. m. 66-67. 262