A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

SZEKRÉNYESSY Attila: Egy borsodi udvarház története (Szekrényessy Árpád élete)

szendrőládi elegáns kastélyban velük élt Polonkay András anyja, Auguszta néni, ki unoka híján, mégis kitűnően értett a gyerekek nyelvén. Szendrőlád határából, az ún. Gabriellánumból jártak át Borsodra a nyarakat itt töltő Kubikék. A családfő Kubik Béla borsodi főispán volt, ki civilben mérnökként tevékenykedett, többek között tervezte a Fiumei Karszt vasutat és a mezőcsáti vasutat. Első felesége horai Horánszky Emília, kitől három leánya: Emília (1887), Marianna (1891) és Katalin (1897) születtek. Második felségét, nádudvari Bónis Saroltát tartós özvegység után vette nőül. Bónis Sárika - korábban Putnoky Domonkosné - hírhedetten előnytelen külsővel rendelkezett. Egy ízben, mikor a dúsgazdag erdélyi földbirtokos férjével, Putnoky urammal a pesti Pannónia Szálló éttermében tartózkodott, egy tapintatlan ifjú az asszonyra pillantva így kiáltott fel: „Az angyalát, de csúnya!"*

9 Az inzultust szóváltás, majd elégtétel követte, melynek során a gáláns férj lőtt sebbel, holtan rogyott a városerdő füvére. A két özvegyember frigyéből újabb Kubik lányok születtek, szám szerint hat: Ágnes (1905), Ilona (1906), Sarolta, Jolán, Anna és Gizella. A Gabriellanumban csupán egy nyári lakkal rendelkeztek. Igazából a Mezőkeresztes melletti Zöldhalompusztán éltek. A polgári eredetű Kubik família itteni birtokát az atya, Kubik Endre vásárolta. Mérnök lévén tervszerűen alakította ki az új lakóhelyet. Szép verandás házat emeltetett, s a tartós berendezkedés okán a vizes, lapályos vidék enyhe magaslatán jelölte ki a családi temető helyét. 1927-28 körül, mikor Kubik Endre, Gyula nevű fia meghalt, a kertész Csík Józsi az orgonabokor eltávolításakor csákányával kettészelte a világhírűvé vált, zöldhalompusztai fejedelmi aranyszarvast. Ugyancsak a Szekrényessy-udvarház válogatott társaságához tartozott Boldváról a rokon Szathmáry-Király família, s Szendrőből gróf Csákyék. Nemcsak a közelség és rokonság okán voltak mindennaposak Balajtról, Ragályiék és Koósék sem. Balajton Ragályi Tamás fivérének, Józsefnek volt birtoka, ki - Ragályi Ábrahámon keresztül - unokájára hagyta azt. Ragályi Béla, a finkei Miklós Ilonát vévén nőül, Szekrényessy Árpád szívesen látott rokona lett. E házasságból egyetlen leány, Ragályi Ilona született, ki lévai Koós József felesége lett. Koóséknál három fiú, József, Elemér (Micu) és Béla (1908-1997) látott napvilágot. Közülük az utóbbi - e sorok írójának személyes ismerőse - miskolci főszolgabíró, s kitűnő vadász hírében állt. Gyermekkorának meghatározó személyisége volt Szekrényessy Árpád. 1938-ban nősült, felesége Semsey Ilona, kinek nagyanyja Purgly Janka, Horthy Miklósné Purgly Mária testvére. Ennek köszönhetően az esküvőjükön részt vett ifj. Horthy Miklós is. A kommunizmus idején lévai Koós Béla, mint politikailag megbízhatatlan egyén, liftszerelőként kereste kenyerét. Ugyancsak Balajton élt Koósné Ragályi Ilona öccse, Miklós (1881-1955), kinek feleségétől, Kirste Máriától született Róza (Dodi) nevű lánya, ki e sorok írójának ugyancsak meleg szavakkal méltatta Szekrényessy Árpádot. Balajton a kastély mellett gondozott teniszpálya működött, s rendszeresen itt tartották az Ilona ül. később a Róza-napokat. A Szekrényessy-birtokosság vége felé támadt fel újra a hajdan szebb napokat látott finkei Miklós-kastély. A Miklósok szívesen látott vendégek voltak a Szekrényessy udvarházban. Elköltözvén e vidékről kastélyuk egy zsidó bérlő gabonaraktáraként romoso231