A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

FAZEKAS Csaba–GYULAI Éva: A katolikus egyház lemondása a tizedről 1848. március 18-án

egyetlen célja, hogy eleget tegyenek a szent kánonok előírásának, melyek tiltják az egyházi javak megfelelő formai követelmények nélküli elidegenítésének megkezdését, nem pedig az, hogy a tizedeknek a törvény szerinti, a nép javára tett elengedését újratárgyalják vagy megtámadják. Mindkét tábla egyházi személyei egyaránt jól emlékeznek arra, hogy bár egyrészt a lelkészkedő papságot illető tizedekből levonták a saját tekintélyes részüket mint papi illetéket (kongruát), másrészt ezekből sok más egyházi intézetre is költöttek; az országgyűlésen a tomboló forradalom legnagyobb viharai közepette nyíltan fogalmazva hívták fel az ország két táblához tartozó rendjeit, hogy a tizedek eltörlése miatt felmerült szükségletekre méltányos és elegendő támogatással legyenek segítségükre, így most az összegyűlt püspökök ő szent császári Felsége és magas minisztériumának igazságosságától és a nemzet nemes alattvalói hajlandóságától tisztelettel és teljes bizodalommal kérik és várják, hogy (miután a papság - az Isten tiszteletének és az egyház szolgái táplálásának biztosítását hangsúlyozva - oly nagy áldozatot hozott, továbbá a szükséges nyilvános dicsérő beszédek között az 1848/13. tc.-ben - annak ellenére, hogy az egyházi intézetek hanyatlásnak indultak - elfogadta az országnak közös kötelező érvényű hitvallását) méltó és korunk körülményeihez szabott ellátással késedelem nélkül elsősorban a lelkészkedő papságnak nyújtsanak segítséget, mindazoknak a jogos figyelembe vételével, amelyeket ez a papság a tizedekkel és tizenhatodokkal

92 elveszített. DER VERZICHT DER KATHOLISCHEN KIRCHE AUF DEN ZEHNTEN AM 18. MÄRZ 1848 Ein außerordentlich wichtiges Ereignis der ungarischen Revolution von 1848 war die Liquidierung der feudalen gesellschaftlichen Verhältnisse sowie der Besteuerung, die als Auswirkung der Märzrevolution in Wien und Pest erfolgte Bauernbefreiung und die Einführung der allgemeinen Steuerpflicht. Der in Preßburg beratende letzte Ständetag erbrachte am 18. März (ähnlich dem 4. August 1789 der französischen Revolution) an einem einzigen Tag das Gesetz über die Abschaffung der Fronarbeit der Leibeigenen, des Neuntels und des Zehnten der Kirche. Die in der unteren Tafel des Landtages Platz nehmenden Stiftsgesandten (Kanoniker) bzw. die in der oberen Tafel sitzenden Bischöfe erklärten feierlich, daß sie „den Wink der Zeit verstehend" auf den seit achthundert Jahren genossenen Zehnten verzichten. So konnte der Gesetzartikel 1848/13 entstehen, der diese Form der Rentenleistung (eine der schwersten Steuer der Leibeigenen) „für immer und ohne Entschädigung" abschaffte und über die staatliche Regelung des Unterhaltes der niederen Geistlichkeit verfügte. Der Verzicht der Kirche auf den Zehnten ist bereits von sehr vielen gewürdigt worden, doch die historischen Bewertungen sind immer (z.B. in der Zeit zwischen den zwei Weltkriegen oder im kommunistischen System) von den aktuellen kirchenpolitischen Absichten überschattet worden. 92 Sedecima, a tized 1/16-od része, mely a tizedjövedelemnek a papság közvetlen megélhetésére fordítható részét jelentette. 187