A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

FAZEKAS Csaba–GYULAI Éva: A katolikus egyház lemondása a tizedről 1848. március 18-án

II. Scitovszky János 1849. szeptember 8-i levele IX. Pius pápához a tizedről való lemondás ügyében

82 Legszentségesebb stb. A fenséges császár kedvezésével Magyarország esztergomi érsekségére választottként, a ragaszkodás azon kedves szándékához mérten, amelyről köztudott, hogy mindig a legkészebb gyermeki áhítattal kötötte össze a Szentszék érsekeit, papjait, a teljes katolikus papságot és Magyarország népét, mielőtt az én megválasztásomról a Szentszéknél kánoni rendelet született volna, meggyőződtem arról, hogy a mi ügyeink súlyosan nyomasztó körülményei között hivatalomnak az a feladata, hogy Szentségednek az itteni provinciák egyházának helyzetéről jelentést tegyek. Keserves dolgok azok, legszentségesebb Atya, amelyek a mostani kétéves időszak lefolyása alatt a magyarországi katolikus egyházat szorították. A politikai mozgalmak szerencsétlensége Franciaország, Itália és Németország vidékei felől terjedt el, betörve a fenséges Ausztriai Ház uralma alatti területekre és elárasztva Magyarországot is, amely pedig nevezetes a világiak vallásos buzgóságáról. Láthattuk a népek sajátosságát, miszerint a trón illetve az ősi törvény méltósága és szentsége mellett leginkább a katolikus egyház tekintélye ellen intéztek támadást. A minapi felkelések és mozgalmak idején nyilvánosan, mindenki szeme láttára sértették meg és ásták alá ezt a tekintélyt, amint ez Magyarországon is végbement. A fenséges Ferdinánd császár és király által 1847 végén Pozsonyba, nádorválasztásra összehívott, 1848-ban is folytatódott majd bezárt országgyűlésről a magyarországi Karok és Rendek által - melyek között az ország ősi szokásjoga szerint a főrendi táblán a püspökök, apátok, míg a prépostok és a káptalanok küldöttei a közrendi táblán foglaltak helyet - s a pártoskodók nagy befolyást gyakorló mesterkedései folytán olyan törvénytervezeteket ajánlottak a cs. k. Fenségnek, amelyek az egyházi és birtokjoggal szemben nyílt és csaknem orvosolhatatlan ellentétben álltak. Ugyanis a papságnak már nemcsak az országgyűlési szavazati jogát csorbították, hanem az egyházi tizedekről való lemondást is kikényszerítették, anélkül, hogy világos törvényben biztosították volna az egyházi rend javára a földesúri jogon szedett jövedelmek elvesztése miatti jogos kárpótlást, amelyről különben a polgári rend irányában rendelkeztek, jóllehet, ugyanaz az osztályrész és feltétel illette őket, miközben a jobbágyok mindenhol szétszéledtek.

83 El kell hinnünk, hogy a legkegyesebb Császár és Király, jól ismerve igazságosságát, méltányosságát, a katolikus vallás iránti elkötelezettségét, a királyi akarat üdvös szabadságában sohasem járult volna hozzá ezekhez az ellenséges indulatú követelésekhez, s amikor mégis megtette, úgy egyezett bele, hogy azon idő alatt Bécsben és a birodalomnak azon részeiben a közügyek nagy felfordulása uralkodott el. A káptalanok bizonyos követei, az egyházi rend, vagyis a megbízóik felhatalmazása nélkül, a rendek múlt év március 18-i ülésén a saját nevükben és az egyházi rend nevében örökre és teljesen lemondtak a tizedről. Megtették, legszentségesebb Atya, a fenti állásfoglalást, amelyről jól tudták, hogy ellentmond a kánonok rendelkezéseinek, a megelőző zavartól és az ország nagyjaitól való jogos és valós félelmüktől, valamint az állandó megfélemlítéstől lesújtva. A vége felé közeledő országgyűlésen ugyanis az idő előrehaladtával a pártoskodók erői annyira felülkerekedtek, hogy a viták során eltűnt minden tisztesség, rend és mérsékeltség, sőt veszélybe került a személyek biztonsága, végül a király és a törvény tisztelete is. A főRoskoványi, 1856. 437-439. (Lábjegyzetben csatolt szövegként.) „Dum coloni universim cedebantur." Értsd: mialatt a jobbágyviszonyok mindenütt megszűntek. 183