A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

FAZEKAS Csaba–GYULAI Éva: A katolikus egyház lemondása a tizedről 1848. március 18-án

DOKUMENTUMOK I. A püspöki kar 1848. március 21-i felirata az uralkodóhoz

76 Amely dolgok a napokban Magyarország országgyűlésén előkerültek, nagy aggodalmakkal töltöttek el minket, püspököket, mivel előre látjuk, hogy a mi lelkipásztori őrizetünkre bízott egyházaknak saját jelenlegi állapotuk óriási felfordulásától kell tartaniuk, s látjuk, hogy ezek a dolgok sok mindentől megfosztják egyházainkat, ami számos helyen a szent szolgálat fenntartását, ha nem is lehetetleníti el, de legalábbis nagyon megnehezíti. E hónap 18. napján tárgyaltak - a jobbágytelek utáni úrbéri fizetésekhez hasonlóan - a papság és az egyházak minden tizedéről, melyek sok helyen fő, de néhány helyen majdnem egyedüli forrását alkották az egyházi jövedelmeknek. A világi birtokosoknak a kárpótlás valamiféle reményét ígérték, a papságot azonban, amennyire sejteni lehet, még ettől is megfosztják. Ehhez járul még, hogy a törvénytervezetben, ahol egy közös hitelpénztár felállítását ígérik, a Vallás- és Tanulmányi Alapot, valamint egyéb alapítványi alapokat - melyek a magyarországi katolikus egyház kegyes alapítványi és magánvagyonát képezik - országos ellenőrzés alá helyezték, kizárólag azon a címen, hogy Felséged Isten egyházainak legfőbb kegyura és védelmezője. Önmagukban egyébként üdvös célokra akarják kijelölni azokat, de a fizetések és a biztonság jelentős kisebbítésével. Lelkipásztori aggodalmunkra tekintettel kívánjuk az emiatt a magyarországi katolikus vallás, az egyházak és a papság jelenlegi helyzetére kiáradt veszedelmes dolgokat Felséged előtt az Isten és a katolikus ügy iránti kegyes indulattal bemutatni, majd pedig kérésünket Felségednek a legalázatosabban esdve előadni. 1. Némely püspökségek, káptalanok, apátságok és prépostságok fenntartása - a tizedek és a jobbágytelkekhez kapcsolódó javadalmak elengedése miatt - annyira lecsökkent, hogy alig elegendő az asztaltartásukra és egyéb szükségleteikre. 2. Igen sok plébánia, amelynek egyházi fenntartása jelenleg a teljes tizedre vagy a tized egy részére alapszik, a tized eltörlésével nemcsak a kongruától, hanem több plébánia minden további fenntartástól is elesik. 3. Az egyházak kegyurai már nem kegyurak többé, sőt készülnek a kegyuraságról végleg lemondani az úrbéri jövedelmek ily nagy mértékű megnyirbálása miatt, továbbá azért, mert elszakadt a közöttük mint földesurak és jobbágyaik között mindig is meglévő kötelék. Ez a kötelék együtt járt a Felségedtől nekik adományozott terhes joggal és az ezzel összefüggő kötelezettségekkel - úgymint szolgáltatások és szolgálatok - , melyekkel eddig a háznép gondját viselték. Ezért nem minden alap nélkül előre látjuk, hogy a legtöbb plébánia sorsa és maguknak a lelkipásztoroknak az eddigi törvényes eltartása a bizonytalanságnak lesz kitéve. 4. Úgy tűnik nekünk, hogy az eltörölt kolostorok javaiból és a kegyes hagyatékokból befolyt Vallás- és Tanulmányi Alap (mely mostanáig az 1791/23. te.

77 értelmében a kormányszék irányítása mellett Felséged, mint apostoli király és a katolikus egyháznak ebben az országban legfőbb kegyura és védelmezője gondoskodása és oltalma alatt állt) a körülmények alakulása illetve a politikai igazgatás rendszerének megváltozása következtében nincs biztonságban. Kivéve, ha Szent Felséged annak biztonságáról bölcsen és törvényesen méltóztatik majd gondoskodni, nehogy más célokra fordítsák azok, akikre a kormányzás gyeplője rábízatott. Mindez, legkegyelmesebb úr, nekünk, Roskoványí, 1856. 715. sz. 362-366. Szövegét 1. alább. Vö. MT., 1740-1836. 166-167. 180