A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

FAZEKAS Csaba–GYULAI Éva: A katolikus egyház lemondása a tizedről 1848. március 18-án

alulírott püspököknek állandóan szemünk előtt lebeg azóta, mióta az események a legutóbbi időben ilyen fordulatot vettek, amely fordulat a kormányzás és a törvényhozás eddigi rendszerében lényeges, továbbá a katolikus ügy állapotát mindenekelőtt érintő változásokat eredményez. Amikor ügyeinknek ezen szorító körülményei közepette segítség után kutatunk, nem is gondoltunk arra, hogy a papság jogai és kiváltságai közül melyeket oly sok törvény, oklevél, sőt szerződés szentsége is megerősített, most pedig immár hanyatlásba dőltek - melyikre is legyünk tekintettel. Leginkább azoknak az intézményeknek a sorsát siratjuk és fájlaljuk, amelyeket elődeink a katolikus hitnek az országban való megőrzésére illetve fenntartására, a nép és az ifjúság vallásos nevelésére, továbbá a katolikus egyház szent kötelessége és isteni szolgálata további oltalmazására állítottak fel, valamint gyarapították, azért, hogy ezekben ne uralkodjék el teljesen a romlás, és a katolikus egyház évszázadok kegyessége által emelt nagyszerű épülete Máriának és az Apostoloknak ezen országában össze ne omoljon. Ezért, amíg van idő arra, hogy ügyeink teljes hajótörését megelőzzük, Felséged legmagasabb trónjához és az Isten iránti legnagyobb kegyességéhez folyamodunk, a legalázatosabban könyörögve: 1. Mivel az általunk már korábban hivatkozott 1791. évi törvény, jelesül a 23. te. így rendelkezik: „a Szent Felség mint legfőbb kegyúr Isten egyházait meg fogja jogaikban őrizni, és bármely cím alatti alapítványaikat az alapítók szándéka szerint intézteti", Felséged méltóztassék ezt mint a legfelsőbb kegyúr és oltalmazó az egyházakban gyakorolt, kizárólag Felséged személyére vonatkozó jogát a miniszteri igazgatástól elvenni, illetve elidegeníthetetlenül magánál tartani, valamint a Magyarország prímásának vagy egyik püspökének elnökletével felállítandó Katolikus Bizottság

78 révén elkülönítve intézni, továbbá ezen meggondolással Isten egyházait, püspökségeit, káptalanjait, apátságait, prépostságait, monostorait és bármely egyházi testületét jogaiknak és javaiknak birtokában megőrizni, minden alapítványnak - akár a katolikus iskolákat, akár a vallás gyakorlását illetik - biztonságát helyreállítani. 2. Mivel az 1791/26. te, jelesül a 10. §. az evangélikusok

79 bármely cím alatti alapítványairól úgy rendelkezik, hogy ezek adminisztrációja és igazgatása az ő kezüknél maradjon, és onnan soha ne lehessen kivenni; a 12. §. pedig a katolikusokat óvatosságra inti, miszerint a birtoklás aktuális helyzete mindkét fél számára zsinórmértékéül szolgáljon, így a katolikusok alapítványai a katolikusok, az evangélikusoké az evangélikusok javára fordítandók;

80 amennyiben Szent Felségednek a katolikusokat illető javak és alapítványok biztonságának és megőrzésének figyelemmel kísérésére más megfelelőbb eszköz nem áll rendelkezésére, méltóztassék Felséged ebben a tekintetben az ország katolikusait legalább azokkal a jogokkal felruházni, melyeket az evangélikusok jelenleg is bírnak. Valamint méltóztassék a katolikusoknak egyházaikat, iskoláikat és bármely vallási vagy tudományos céllal felállított intézményüket illető javait és összes alapítványát a közös országos igazgatás alól kivenni - amely igazgatásnak egyedüli alapja Felséged legfelső kegyuraságában és védelmezői kötelezettségi jogában áll - és ezek intézésének és megőrzésének jogát magára a katolikus egyházra átruházni. Úgy, hogy az egyház neve alatt egy Felséged által - azon céllal, ahogy fent érintettük - részint papi, részint világi rendű katolikus személyekből kegyelmesen felállítandó bizottság kezelje a katolikus egyház minden 78 Commissio Catholica, nyilvánvaló célzás a korábbi helytartótanács kebelében működött Commissio Ecclesiastica fenntartására. 79 Evangélikus: itt a mindkét történelmi protestáns egyház (református és evangélikus összefoglaló elnevezése ^ 80 Az 1791/26. te. 10. ül. 12. §-aitl. MT. 1740-1836. 174-177. 181