A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

FAZEKAS Csaba–GYULAI Éva: A katolikus egyház lemondása a tizedről 1848. március 18-án

körülményt pedig abban jelölhetjük meg, hogy felszólításra cselekedtek, s az alsó tábla liberálisainak alkotmányos és politikai eszközökkel, de mindenképp nyomást kellett gyakorolniuk a papságra a lemondás bejelentéséhez, mégpedig az egyháznak nagyobb bajtól való megóvása szándékával. Szentkirályi Móric, Kossuth követtársa például a köszönetnyilvánítás mellett rámutatott, hogy az egyházat csak a kiváltságairól való lemondás mentheti meg, „hogy a mozgalom alá ne sodortasson", Bónis Sámuel szabolcsi követ szerint pedig a kanonokok tette alkalmas lehet „már veszni indult tekintélyük s befolyásuk" visszaszerzésére.

61 Ezzel kapcsolatban kell megemlíteni, hogy a liberálisok is érezhették, hogy március 18. lélektani szempontból a legalkalmasabb számukra és egy csapásra többet érhettek el, mint korábban bármikor szerettek volna.

62 „Rendes" körülmények között a mérsékelteket és a konzervatívokat aligha lehetett volna „e forradalmi atmoszféra nélkül [...] olyan mértékű kompromisszumra bírni, amely az új törvényekben testet öltött".

63 Ugyanis március 18-án nem pusztán felgyorsult a liberális törvényalkotás folyamata, hanem alapvetően új irányt is vett illetve új tartalommal telítődött. Hogy miért nem tekinthető kizárólag önkéntes áldozathozatalnak az egyháziak részéről a lemondás bejelentése, eddig is több ponton érintettük, de egy fontos tényezőt még hozzá kell vennünk. A reformkorban ugyanúgy, mint 1848-ban március 18-a délutánjáig nincs nyoma annak, hogy egyházi körökben komolyabban készültek volna a tizedről lemondani. A decima részét képezte azon feudális járadékszolgáltatások rendszerének, melynek teljes felszámolásáért a reformellenzék ekkor már több éves politikai harcot folytatott. Az egyház részéről nem fogalmazódott meg egyszer sem markánsan olyan vélemény, mely ennek össztársadalmi hasznosságát vagy szükségességét belátta volna. Sőt, a reformkor utolsó szakaszában az egyházi rend inkább az úrbéri viszonyokat legfeljebb látszatreformokkal módosító, alapjaiban azonban kiváltságőrző konzervatívok támogatóinak számított. A tized eltörlésének indítványa a korábbi országgyűléseken liberális vezérszónokoktól származott, 1847-ben is az ellenzék vezérmegyéi vették fel utasításukba, hogy az úrbéri viszonyok tervbe vett megszüntetése esetén a decimát „nemzeti botrány nélkül nem lehet" megtartani, ezért váltság mellett meg kell szüntetni.

64 Azt természetesen március 18. vonatkozásában nem lehet elvárni, hogy őszinte lelkesedés söpörjön végig az egyháziakon a tized megszűnése miatt, az azonban joggal felvethető, hogy az évek óta a liberálisok körében folyó ilyen irányú - gazdaságilletve társadalompolitikai természetű - munkálatok

65 nem eredményezte köreikben az 61 L. 21-23. sz. jegyzet. 62 Ennek már március 23. körül hangot is adtak. Szentkirályi vonatkozó beszédére, ül. e kérdésre: Szabó (1976)310-311. 63 Varga János: A forradalom és a parasztság. In: A negyvennyolcas forradalom kérdései. Bp., 1976. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat, 77.) 79-96., 82. 64 A tizeddel kapcsolatos korábbi diétái vitákról 1. pl. Csorba, 1999. 36-39.; erről, és az 1827 utáni rendszeres bizottsági munkálatok vonatkozó tárgyalásairól: Csizmadia, 1969. 120-124. Pest megye 1847-es követutasítását: Klöm. XI. 188.; Borsodét: Seresné Szegőfi Anna (szerk.): Borsod vármegye képviselete a reformországgyüléseken. Követutasítások és követi végjelentések. Miskolc, 1987. (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei levéltári füzetek, 21.) 341. stb. 65 Például a Pesti Hírlap hasábjain többen is fejtegették, hogy a tizedváltság a kötelező örökváltságnál is fontosabb, mert „azok közé tartozik, miket puszta engedelmező törvénnyel megoldani teljesen lehetetlen; a de a törvényhozásnak egyetlen szavára lehullhatnak a jobbágyföldnek termesztéscsökkentő dézmabilincsei, melyek nem csak egyedül a jobbágyföldet, hanem a polgári, sőt több helyen a nemesi birtokot is terhelik". Ludvigh [János]: Tizedváltság. In: Pesti Hírlap, 1841. 89. sz. (november 6.) 750-751. 1845-ben Batthyány Kázmér költségén adták ki a Magyar Gazdasági Egyesületnek az úrbériségek megszüntetésével kapcsolatos pályázatán nyertes müveket: Hetényi János-Királyi Pál-Ploetz Adolf. Robot és Dézsma. Erkölcsi és anyagi, mező- és státusgazdasági tekintetben. Pest, 1845. stb. 177