A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

VERES László: Az iparfejlődés tendenciái Miskolcon a 18.században

szűrcsapó 22 8 — 30 gubacsináló 5 5 takács 17 4 21 asztalos 10 5 15 késes 1 1 fésűs 8 3 11 kékfestő 2 2 bodnár 11 2 13 csizmadia 180 70 20 270 süveges 2 1 3 kalapos 2 2 tapasztó • 1 1 könyvkötő 8 2 10 kapocs és tűcsináló — — 1 — 1 rézműves 1 1 2 rézöntő 2 2 4 kőműves 2 32 34 köteles 4 3 7 szitás 3 3 fazekas 13 6 19 bádogos 2 1 3 esztergályos 1 1 kulacsos 2 2 mézeskalácsos 1 1 üveges 1 1 festő 1 1 2 nyereggyártó 2 1 3 zsemlyesütő 1 1 ötvös 6 2 8 szíjgyártó , 6 8 14 ács 12 12 mészáros 9 12 21 Mindösszesen 334 145 220 117 816 Az összeírás segítségével megállapítható, hogy a város mintegy 8000 fős lakosságának tizede foglalkozott iparűzéssel. A céhes és céhen kívüli mesterek száma 554 fő volt, míg a segédeké 262. Ha az egyes családok megélhetését biztosító családfők számát vesszük számítási alapul és feltételezzük, hogy a segédek nőtlenek voltak, akkor legalább minden negyedik családfő iparos volt, ami arra utal, hogy az összlakosságon belül valóban nagy volt az iparosok száma, és ennek alapján is magasabbnak kell tekintenünk az iparosok számarányát az eddig uralkodó nézeteknél. Az 1770. évi iparosösszeírás az ipar szerkezetének magas szintű differenciáltságára is utal. Az összeírásban 47 féle mesterség képviselői szerepelnek. Figyelembe véve, hogy az összeírásból hiányoznak a molnárok, ser- és pálinkafőzők, téglaégetők, akkor a mesterségek száma tovább növekszik és túlhaladja az 50-et. A 18. század első felének adóösszeírásai a céhes mesterségek figyelembevételével készültek, és sok olyan szakmá155