A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

VERES László: Az iparfejlődés tendenciái Miskolcon a 18.században

AZ IPARFEJLŐDÉS TENDENCIÁI MISKOLCON A 18. SZÁZADBAN VERES LASZLO 30 kr A miskolci háziipar Miskolc 18. századi ipartörténete néhány kisebb próbálkozástól eltekintve alapvetően kézműves jellegű volt. A történeti források adatai alapján nagyon jelentős volt a háziipar. A háziipar kézművesiparon belüli nagyságára, arányára vonatkozó pontos adatokkal nem szolgálhatunk, mivel összeírások nem állnak rendelkezésünkre. A háziipari tevékenység a szövés-fonás területén, a faipar egyes ágazataiban (szerszámkészítés, hordódonga-hasítás, bútorgyártás stb.) és az építőiparban volt domináns. Szinte minden egyes hagyatéki leltárban megtalálhatók a szövés-fonás eszközei. A faipar egyes ágazatainak háziipari keretek közötti létezését biztosította a hatalmas nyersanyagkészlet, amelyet a Miskolc környéki erdőségek biztosítottak. A diósgyőri koronauradalom a következő kínálatot biztosította erdőségeiből a lakosság számára: „Mesteremberek szerszámaihoz való és épületekhez szállítandó, nem gyümölcstermő fákért minden iga után Száz darab hordónak való rendes dongáért 24 kr Egy pár nagyobb kádra való donga után 6 kr Kerítésnek való karók párjáért 3 kr Egy szekér kerítésnek való vesszőért minden egyes iga után 12 kr Ezer darab hasított szőlőtámasztó karóért 1 Ft Ezer darab Beset karó nevű kerek karóért 30 kr Egy darab nem faragott szarufának nevezett gerenda 2 kr Egy kifaragott gerendáért 3 kr Egy tucat fanyélért 3 kr Egy szekérhez való tengelyért 18 kr Száz darab lécnek nevezett deszkáért 3 kr A nagyobb fákért, amelyekből szélesebb teknőket lehet készíteni 50 kr A közepesekért ölenként 30 kr Rendes kis teknőknek valóért ölenként 20 kr A kisebb faeszközök, edények, úgy mint guzsalyok, fatányérok 15 kr". A famozsarak, kulacsok stb. készítéséhez azzal a feltétellel adtak az uradalmi tisztviselők fát, hogy az elkészített áru tizedét be kellett szolgáltatni.

1 A diósgyőri erdők mellett a miskolciak gyakran felkeresték a radostyáni, felsőnyárádi és múcsonyi erdőket, ahonnan építkezésekhez és hordókészítéshez való keményfát vásároltak szívesen. Mivel a település közelében fenyőerdők nem voltak, a fenyőfát Szederkényben szerezték be a 1 B.-A.-Z. m. Lt. 601. A diósgyőri koronauradalom iratai 718. sz. Urbárium Regii Coronalis Diósgyőr 1756. 151