A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

PUSZTAI Tamás: Előzetes jelentés a telkibányai Szent Katalin ispotály 1997-98. évi feltárásáról

ELŐZETES JELENTÉS A TELKIBÁNYAI SZENT KATALIN ISPOTÁLY 1997-98. ÉVI FELTÁRÁSÁRÓL PUSZTAI TAMÁS Az elpusztult telkibányai Szent Katalin ispotály föld alatti maradványai 1997 tavaszán kerültek elő, építkezést előkészítő földmunkák során. A felszínre került romok a mai település központjában lévő, a Vörös-patak és a Kottya-patak mély völgyeivel körbevett, meredek leszakadásokkal határolt domb délnyugati szélén találhatók. Az egykori ispotály az ugyanezen dombon álló középkori plébániatemplomtól ma református templom

1 - mintegy 300 méterre nyugati irányban állt (1. kép).

2 A leletmentő feltárásokat a miskolci Herman Ottó Múzeum 1997 és 1998 nyarán végezte. Az ispotály épületmaradványait teljes egészében feltártuk, a körülötte található temető sírjainak pedig feltehetően a harmadát.

3 A középkori Telkibánya történetének nincs modern monografikus feldolgozása. A 14-15. századi bányavárosra utaló adatokat közli Wenzel Gusztáv 1880-as bányászattörténeti munkájában (WENZEL 1880, 90-93, 346-351, 359). A kutatás Telkibányát elsősorban a bányászattörténet, a bányák oldaláról vizsgálta (BENKE 1987; 1994). Benke Istvánnak Telkibánya bányászatáról írott munkáiban viszont számos adatot találunk magáról a középkori településről is.

4 Az 1271-ben Füzér tartozékaként említett Telki falu (GYÖRFFY 1963, 184) felemelkedését aranylelőhelyei valamint a magyarországi aranybányászat 14. századi erőteljes felvirágzása segítették. Ez volt a település legfontosabb erőforrása, ami sorsának későbbi alakulását is jelentősen meghatározta. A nemesércbányászat valamint a város 1 A mai református templom foglalja magába a középkori település egykori - talán kéthajós - plébániatemplomának maradványait (Magyarországi Művészet 1300-1400 körül I. kötet szerk.: Marosi Ernő, Budapest 1987, 427). A középkori templom építőkövei a mai épület körül található református temető sírgödreinek kiásása során napjainkban is folyamatosan kerülnek elő. E kövek közül 1998-ban kettőt beszállítottunk a miskolci Herman Ottó Múzeumba. A kövek a meglévő templomhajó északi falának közepétől, északi irányban, mintegy 7 méterre kerültek előbb. 2 A lelőhely középpontjának EOV koordinátái: Y-820 725 87; X-351 582 23. 3 Az ásatási felméréseket valamint a tusrajzokat Sáfrány Andrásné készítette. 1998-ban az ásatás során felmerülő kérdések megoldásában tanácsaival segített dr. Kubinyi András valamint Simon Zoltán régész. Mindhármuk segítségét ezúton is köszönjük. A feltárásokat követően Kubinyi András hívta fel figyelmünket arra a történeti adatok által is alátámasztható tényre, hogy az ispotályok kőépülete mellett több esetben számolni kell a nyomorultak számára épített, mulandóbb anyagból készült lakóépületek létezésével is. Arra a kérdésre, hogy lehettek-e hasonló egyéb épületek Telkibányán is az ispotály környezetében, feltárásunk nem adott egyértelmű választ. Az egykori ispotálytól északra eső felszínen a telek tulajdonosa által végeztetett 1997-es planírozási munkák során a munkagép felszínre hozta égett agyagtörmelék, kerámiatöredékek, valamint az 1998-as feltáráson szintén ezen a területen talált égett agyagtörmelékkel teli gödör utalhat az ispotály körül egykor álló egyéb épületekre is. E kérdés tisztázása az elkövetkező évek feladata lehet. 4 A Telkibánya középkori történetére vonatkoztatható történeti és régészeti források értelmezése tekintetében nem mindenben tudunk egyetérteni Benke István nézeteivel, ezen kérdések megvitatása nem egy előzetes ásatási jelentés feladata. 117