A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

PUSZTAI Tamás: Előzetes jelentés a telkibányai Szent Katalin ispotály 1997-98. évi feltárásáról

életének a legjelentősebb éveit a 14-15. század jelentette. 1341-ben királyi bányavárosként említik, 1344-ben, 1346-ban és 1367-ben civitasként (WENZEL 1880, 90-91; CSÁNKI 1890, 201). A felső-magyarországi bányavárosok szövetségének tagja, de a 15. század közepére feltehetően veszít jelentőségéből. A felszín közeli aranytelérek kimerülése miatt bányászata hanyatlásnak indul, melyet az elkövetkező évszázadokban többször próbálnak újraindítani, de jelentősége már nem érte el a középkori bányászat jelentőségét. A település 1517-ben már csak falusias nagyságú - lakossága 150 fő körül lehetett (BÁCSKAI 1965,24-28).

5 Az ispotály történetére a gönci pálos kolostor megmaradt oklevelei szolgálnak adatokkal (BANDI 1985).

6 Az írott források alapján 1367 előtt Telkibánya déli szélén egy fából készült kápolna állt, melynek elbontásához Kuprer György telkibányai bányaispán az ispotály felépítésének okán 1367-ben engedélyt kér Lajos királytól. 1369-ben Mihály egri püspök már az építkezések megkezdéséről ír. Az ispotályt kegyurai, Kuprer György és fivére, Koncz bányaispán Szent Katalin tiszteletére alapította. 1444-ben Kuprer György végrendeletében minden javait, házait, rétjeit, szántóit, szőlőit, malmát és malomhelyeit Czegwus pusztával együtt a Szent Katalin egyházra és ezáltal mostohafiára, Mátyás papra, az ispotálymesterre hagyja. Mátyás pap 1450-ben, minthogy „az alapítók gondatlansága miatt" tönkrement, az ispotályt a pálosok Gönc mezőváros közelében lévő Szűz Mária kolostorára ruházza át.

7 Az épület további sorsáról nincsenek írásos források. A település egykori plébániatemplomában, a későbbi református egyházban található egy 1624-ből származó felirat, mely megőrizte Telkibánya egykoron létező két templomának - az ispotálynak és a plébániatemplomnak

8 - az emlékét (BENKE 1987, 104-105). A múlt század elején

9-közepén a helyi lakosok még felfigyeltek az ispotály helyén lévő kis dombon előkerülő csontokra (TÓTH 1981, 215), az ispotálynak a református parókia mögött még megfigyelhető nyomaira (VÁRADY 1989, 332.), de régészeti kutatás nem volt a területen. 5 Telkibánya illetve a felső-magyarországi bányavárosok 15. század közepétől kezdődő hanyatlásának okaiként Heckenast Gusztáv a nemesérckészletek kimerülése mellett azt a sajátosságot említi, hogy míg az alsó-magyarországi bányavárosok közösségének tagjai királynéi birtokok voltak és nem lehetett őket eladományozni, addig az igen vegyes jogállású felső-magyarországi bányavárosok nem alkottak olyan jogiközigazgatási egységet, mint az alsó-magyarországiak. A felső-magyarországi bányavárosokat a király eladományozhatta, így magánföldesúri kézre kerülhettek. Telkibányát Hunyadi János kormányzó 1447-ben a Rozgonyiaknak adja, majd különböző főúri családok birtokába kerül (Wenzel 1880, 92; Heckenast 1994, 46; Csánki 1890, 201). 6 A vonatkozó oklevelek regesztáit Bandi Zsuzsa készítette el: Bandi 1985, 582-583, 586, 587-588, 589, 590-591, 593, 594-595. 7 Ekkor az ispotály birtokaiként sorolják fel a Cheches nevű pusztát a Wagner nevű szőlővel s a szőlőtől lejjebb a völgyben fekvő réttel, valamint a völgy végében, az Olchawa folyón levő malmot, valamint hivatkoznak a Thelkybanya területén fekvő összes tartozékokra (Bandi 1985, 590-591). 8 Az ispotályok szegény, elaggott, beteg lakói számára a plébániatemplom látogatása részben állapotuk, részben pedig az esetleges jelentékeny távolság miatt, mivel az ispotályok rendszerint a város falain kívül vagy szélén feküdtek, nagy nehézségekkel járt volna. A középkor szelleme ezért azt parancsolta, hogy az ispotályokhoz legalább egy kápolnát csatoljanak (Somogyi 1941, 81). A református egyház hajójának északi falán lévő felirat jelölte két templom létezése is ez okkal magyarázható. 9 A 20. század elején. 118