A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

K.ZOFFMANN Zsuzsanna: Az alföldi Vonaldíszes kerámia Felsővadász-várdomb lelőhelyén feltárt kettős temetkezésének embertani leletei

III. AZ AVK-POPULÁCIÓ TAXONÓMIAI JELLEMZÉSE Az AVK népesség embertani jellemzésére az irodalomban már többször is sor került. Nemeskéri 1961-ben, a Bükk-csoport népességének eredetét vizsgálva, körükben, a preneolitikus „Homo sapiens fossilis" továbbélését bizonyító, archaikus, robusztus típus jelenlétére hívta fel a figyelmet {Nemeskéri 1961). Szathmáry 1978-ban a taxonómiai heterogenitást hangsúlyozva megállapította, hogy az archaikus, robusztus variáns párhuzamai észak felé mutatnak, de a típus ismert a Duna felső folyása mellől és Kelet-Romániából is, viszont hiányzik Közép-Balkán késő mezolitikumából és kora-neolitikumából {Szathmáry 1978, 1978-79). A leletek között megtalálható gracilis komponens Szathmáry szerint a Körös-populáció típusával mutat egyezést, úgyhogy szerinte ez a tény a Körös-csoport genetikai továbbélésére utal {Szathmáry 1978). Az autochton, késő mezolitikus alapokra visszavezethető eury-dolichomorph variáns egy része - ugyancsak Szathmáry (1982) szerint - Kelet-Európa mezolitikumának általánosan elterjedt típusához tartozik, másik része azonban a Vaskapu térségének Lepensi Vir kultúrabeli populációjához köthető. További leletek előkerülése három csoport elkülönítését tette lehetővé {Zoffmann 1983-84): 1. robusztus, magas termetű eury-dolichomorph, 2. mérsékelten robusztus, magas termetű leptodolichomorph, 3. gracilis, alacsony termetű eurydolichomorph variáns. A legutóbbi vizsgálat szerint a magas arccal rendelkező eurymorph variáns, amely feltehetően preneolitikus előzményekre vezethető vissza, a kultúra északi területén dominál, míg a Körös-populációból ismert gracilizált, alacsony arcú eurymorph variáns főleg a Körösök vidékén jelentkezik, együttesen a Körös-kultúrában ugyancsak ismert, magas arcú leptomorph variánssal {Zoffmann 1992). Ez utóbbiba sorolhatók egyébként kivétel nélkül az AVK kései fázisának Tisza-Maros régióbeli leletei is. Kellő mennyiségű lelet hiányában sem akkor {Zoffmann 1992), sem most nem lehet eldönteni, hogy a variánsok Körös és AVK-beli közős előfordulása vajon e két népesség közös preneolitikus eredetét, vagy a Körös-populáció bizonyos csoportjainak AVK periódusban való továbbélését jelenti-e {Zoffmann 1992, 1994). A metrikus adatok összehasonlításán alapuló egy másik vizsgálat nyomán feltételezhetővé vált, hogy az archaikus, robusztus formákat reprezentáló AVK-populációval szemben, a közép-európai Vonaldíszes kerámia képviselőinek körében ugyanezen(?) alaptípusok gracilizációja már jóval előrehaladottabb volt, viszont ugyanakkor felvetődött a kérdés, hogy az AVK köréből egyelőre hiányzó, alacsony-keskeny arcú, leptomorph típusnak a közép-európai Vonaldíszes populációban való jelenléte vajon egy, a Kárpát-medence keleti térfelében e periódusban ismeretlen variánsra utal-e {Zoffmann 1992a). IV. A PENROSE-FÉLE DISTANCIA ANALÍZIS EREDMÉNYEI Kellő mennyiségű leletanyag hiányában az AVK-sorozat a Penrose-módszerrel történő összehasonlítására sokáig csak a teljes AVK-periódus valamennyi csoportjának (korai, klasszikus AVK, Tiszadobi-, Bükki-, Esztári- és Szakáiháti-csoportok összevont sorozata - a továbbiakban 2AVK - összevonásával nyílt lehetőség. Ezen analízisek {Zoffmann 1990, 1992) alapján le lehetett szögezni egyrészt, hogy a ZAVK és más Vo106