A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 39. (2000)

K.ZOFFMANN Zsuzsanna: Az alföldi Vonaldíszes kerámia Felsővadász-várdomb lelőhelyén feltárt kettős temetkezésének embertani leletei

naldíszes sorozat között (közép-európai és nyugati sorozatok a mai Csehország és Németország területéről) nincs szignifikáns kapcsolat, másrészt viszont, hogy szignifikáns kapcsolat mutatkozik a SAVK és a Körös-Starcevo-Cris (KSC) kultúrkomplexum sorozatai között, ami ismét csak egyes csoportjaik biológiai rokonságára (Körös-csoportok továbbélése, vagy közös eredet) utal. Ugyanakkor az analízis eredményei a LAVK populáció keleti kapcsolatait is jelezték. Az embertani leletanyag számszerű megnövekedésével lehetővé vált nemcsak a Penrose-analízis megismétlése egy immár nagyobb esetszámú, összesített AVK sorozattal (6. táblázat: SAVK), hanem leválasztva a déli, korban legfiatalabb és embertanilag is elkülönülő Esztári- és Szakálháti-csoport leleteit, egy csupán a korai, klasszikus AVK, a Tiszadobi- és a Bükki-csoport leleteire korlátozódó sorozatnak (6. táblázat: „Korai AVK-csoportok") a Penrose-elemzésbe való bevonása is. Az eredmények azt mutatják, hogy a szignifikáns Penrose-kapcsolatok ez utóbbi sorozat esetében csak az ukrajnai bronzkori sorozatokkal ismétlődtek meg, feltételezhető tehát egyrészt, hogy a KSC-vel, a Boian-kultúrabeli Cernica-val, valamint a Zlota-kultúra sorozatával mutatkozó EAVK szignifikancia a szakáiháti leletek szerepeltetésével lehet kapcsolatban, elhagyásukkal ugyanis a szignifikancia megszűnik. Másrészt viszont a bronzkori sorozatok alapján ismételten csak le lehet szögezni, hogy az AVK populációnak, s ezen belül a korai, illetve északi területén élt csoportjainak biológiai kapcsolatai mindenféleképpen a Kárpátoktól kelet felé mutatnak, feltehetően egy olyan kora neolitikus (késő mezolitikus?) populáció, népcsoport felé, melynek embertani sorozata a jelen Penrose-analízisban (lelethiány miatt?) nem szerepel. Ugyanakkor érdemes ismételten leszögezni, hogy a dunántúli neolitikus sorozatokkal szignifikáns Penrose-kapcsolatban álló és az AVK-t időben és térben követő Tiszai kultúra sorozatával sem az összesített SAVK, sem a korábbi leletekre korlátozódó sorozat nem mutat azonosságot. Az analízisben ugyancsak szereplő SAVK férfi sorozat (6. táblázat) ugyan az analízis természetéből fakadóan nem jelez 0,1%-os szignifikancia szintű eredményt, egyetlen 1,0% szignifikancia-szint alatti eredmény azonban e sorozat esetében is ukrajnai, az adott esetben az időben meglehetősen távoli Katakomba-kultúra sorozatával kapcsolatban jelentkezik (CR

2 = 0,175 99,5 > P > 99,0). V. ÖSSZEGEZÉS Az AVK-populációról írt eddigi embertani adatokat, eredményeket figyelembe véve megállapítható, hogy: 1. Az AVK-populáció taxonómiailag valamennyi szerző szerint heterogén. 2. Az elterjedési terület északi részén, a korai csoportokban egy robusztus, magas arcú eurymorph variáns dominált, míg a Körösök vidékén, főként a késői, Szakáiháticsoportban egy magas arcú, leptomorph variáns a leggyakoribb, párhuzamosan előfordulva itt, egy gracilizált, alacsony arcú eurymorph variánssal. 3. A korai csoportokban egy helyi, vagy a Kárpátoktól kelet-délkeletről származó komponens, a kései csoportokban viszont egy, a Körös-populációval közös komponens figyelhető meg, utalva evvel a kései népcsoportok összetett eredetére. 4. Egyértelműnek tűnik, hogy az AVK-populáció és Közép-, valamint NyugatEurópa egyéb Vonaldíszes népcsoportjai között közvetlen biológiai kapcsolat nem létezett. 107