A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PORKOLÁB Tibor: „A költőpátriárka gyónókönyve” (A Lévay-naplókról)

Kilátogattam, mint szoktam a Kerepesi úti temetőbe is. A halottak díszes városa. Élők versenyküzdelme fénylő síroszlopok által az enyészettel. Nézegettem a sírköveket, sok közeli személyes ismerősömét, sok hír-névből ismerősét. Arany János gránit ravatalának egyik oldalán lefüggő érclapon: „Arany János 1820-1885. Piroska 1866-1886. Arany László 1844-1898." A másik oldalon végig nyúló szalagon: „Született 1817. marczius 22. meghalt 1882. október 22." Ez alkalmasint helyesbítése a bronzlapon levő hibás dátumnak. Séta közben feltűnt előttem számos ismerősöm neve. Némelyikről nem is tudtam, hogy a főváros homoktengerében van eltemetve. Jókainé Laborfalvy Róza, Prónay József, Török Pál, Salamon Ferenc, Szilágyi Sándor, Szász Károly, Giczy Samu, Jekelfalussy Lajos, Szomjas József és többen. A síremlékek sürü erdejében, mily változatosság, mily fényűzés alakban és díszítésben! Mily dúslakodása az emberi törekvéseknek halottak emlékében! [...] 4. kép. Bomth Andor: Lévay József 1908. június 17. [...] Most igazán csak átutazóban vagyok itt. A délutáni 4 órai vonattal felrándulok Rimaszombatba, egy pár napi látogatásra Bornemisza László alispán barátomhoz, ki több ízben hívott már s én is több ízben ígérkeztem. Úgy mondotta, hogy ez a látogatás aztán nem csak neki fog szólni, hanem az én dicsőült barátom Tompa Mihály szobrának is, mely éppen az ő megyeházi díszes lakásának ablaka előtt áll most már csinosan rendezett park közepén.

21 Legalább egy kis változatosság az én nyugalmas otthonom egyhangúságában, melyből alig mozdulok máshová Miskolczon, mint szinte naponkint rövid sétára az Avas hegyén és a Népkert árnyékos bokrai alá, hová nyári meleg napokban a nemzeti kaszinó is ki szokott költözni. [...] [...] 1908. június 20. Rimaszombatban igen kellemes két napot - június 18-dik és 19-dik napját - töltöttem Bornemisza László alispán barátom kedves családi körében. A vendégszeretet és barátság teljes jóságával és figyelmével elárasztottak. Bejött a vidékről s velünk mulatott - mint mondották, az én kedvemért - Fáy Gyula főispán is, ez az egyszerű, reális, derék és szeretetre méltó ember is. László mindent bemutatott nekem, ami Rimaszombatban különösebb látnivaló volt. Sok közintézetet s egyéb épületeket megszemléltem részint csak kívülről, részint belől is. Ilyenek a most igen díszes városi kert. A Szabadka erdővidéke a ménteleppel. A pompás gimnázium-épület. A törvényszéki palota. A nyomorék apró gyerekek - most 30 volt ott - menhelye, melyet a fővárosi Fehérkereszt tart fenn. Szomorú látvány. A gömörmegyei múzeum a régi gimnázium épületében, még nem eléggé rendezett állapotban. Legérdekesebb része az őskori leletek. Közvetlen érdekű volna a Tompa-szoba, mely szinte [sic!] rendezésre vár. Megígértem, hogy Tompától vett leveleimet én is ide fogom küldeni. Úgy láttam, itt lesz azoknak legalkalmasabb helye.

22 Aranynak Tompához írott öt eredeti levelét is láttam ott. Meg fogom nézni, közölve vannak-e már T. és A. kiadott leveleiben. Különös, szinte meglepő gyönyörűséget találta[m] a R.szombat határában rég fennálló mezőgazdasági iskolában és annak egész környezetében. Csupa rend, csín és célszerűség mindenütt, változatosság és nagy dimensiók. Állami intézet. Azt mondották barátaim, hogy ne kérdezzük, mibe kerül? 21 Holló Barnabás ércszobrát 1902. június 4-én leplezték le - a Tompa szobránál című ódáját elszavaló Lévay közreműködésével - a Tompa téren. 22 Lévay megtartotta ígéretét: 1908. július 5-én 108 darab Tompa-levelet adott át a múzeumnak. 782