A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PORKOLÁB Tibor: „A költőpátriárka gyónókönyve” (A Lévay-naplókról)

Tompa szobrát, mely idejövetelem egyik fő tárgya volt, gyönyörű, zöldellő üde ligettől környezve s lába alatt a talajt tarka virágokkal beültetve találtam. Nagyon jól esett emlékembe visszaidézni őt s hálásan gondolni azokra, akik az ő emlékét a maguk kebelében ily szépen örökítették. Ne vágyakozzék ő innen a sivár fővárosba. Hirtelenében egy költeményt írtam ott róla, melyben azt mondom: sokkal jobb neki érc alakban állani itt, mint ha élve csetlenék-botlanék közöttünk.

23 [...] 1908. július 22. [...] Megérkezett az értesítés a széplaki fürdőigazgatóságtól is. Tudatja, hogy már július 20-dikától kezdve rendelkezésemre áll régi szobám a Millennium-épületben.

24 Én azonban, a körülmények miatt, csak július 25-dikén foglalhatom el. Megírtam nekik. Mint szoktam, 3-4 hetet fogok ott eltölteni. Folyvást érzem szükségét az elvonulásnak, de mégsem megyek oda oly vággyal, örömmel és reménnyel, mint azelőtt. Nyújt-e még ott valamit kegyelemből a múzsa a nagyszerű természet kebelén, a csendes magány méla perceiben? nem tudom. Én a múlt napokban már elbúcsúztattam magamtól a múzsát egy érzelmes költeményben „A múzsa búcsúja" cím alatt. Ez lesz a címe utolsó verseim gyűjteményének is; melynek egybe állítását, tisztázását már néhány nappal ezelőtt megkezdettem s talán az őszön készen is leszek vele. Végrendeletemet is elkészítettem s tegnap írattam alá két tanúval. Nem akartam anélkül huzamosabb időre eltávozni itthonról. Igyekeztem lehetőleg egyenlően megosztani vagyonkámat elhalt két nőtestvérem nyolc gyermeke közt. Ha egyben, vagy másban egy kis megkülönböztetést tettem, annak megvan a maga oka. Különben is elég ok az, hogy ezt én így akartam. Nem feledkeztem meg a jótékonyság gyakorlásáról sem. Nem helyeslem, aki ily alkalommal rokonai rovására e részben túlságba megy, - valamint azt sem aki, bár módjában volna, vég intézkedésében erről teljesen megfeledkezik. Én készpénz-vagyonomnak mintegy egyharmad részét rendelem nemes célokra.

25 [...] 1908. augusztus 31. Hosszú távollét után csak ma jutok hozzá, hogy e lapokra jegyezgessek. Négy hetet töltöttem Tátra Széplakon, július 25-dikétől augusztus 22-dikéig ugyanazon szobában, melyben nyolc év óta minden nyáron fészkeltem. A rendkívül kellemetlen időjárás miatt kellemetlen volt a nyaralás. Eső, szél, hideg folytonos vagy egymást felváltó zaklatása szinte három hétig. Elfoglalt a séta, olvasgatás, jegyezgetés. A társaság legkevésbé; sokkal inkább a természet. Két költeménykét is írtam. Az egyikben szegény húgomat s félig-meddig magamat siratom el (Ő is elment);

26 a másikban a természet dús ajándékairól énekelek (Terített asztal).

27 Szűkmarkú adománya a búcsúzó múzsának. Viszontagságos hazaérkezésem után néhány napot időztem Miskolczon. Csütörtökön, e hónap 25dikén idejöttem több napra oly célból, hogy majd Lossonczy Jenő társaságában itt, Szepessy Gyula társaságában Berentén egy kis mezei sétában vehetek részt vadászgatva. A körülmények nem igen engedik. Szepessy Gyula még nem költözött vissza Miskolczról Berentére. Lossonczy Jenő is csak tegnap előtt érkezett meg több napi távollét után s vele is aligha sikerül a kirándulás. Ami halad, nem marad. Mos[t] itt is, Miskolczon is verseimnek egy kötetbe foglalásával, tisztázásával foglalkozom. Úgy látom, telik egy kötetkére, amiket 1898-1908 tíz év alatt írtam. Most hogy másolgatom, akaratlanul is bírálgatom. S bizony legtöbb esetben, sőt általában sem üt ki kedvezőleg a bírálat. Szegénység minden tekintetben. Nem magas repülés, csak alant járás. Nem magvas, hanem színes, lila virágok. Könnyüség, simaság. Menteni akarja-e a könyv címe is, hogy ez a füzér már a „Múzsa búcsúja, utolsó verseim"? [...] 1908. szeptember 14. [...] A közelebb múlt napokban folyvást verseim másolgatásával, összeállításával foglalkoztam. Be is végeztem, csak revíziója s egybefűzése van hátra. Harminchárom negyedrétbe hajtott ívre telt. Nem valami nagy kötet lesz nyomtatásban. Utolsó részét alkotja 1848-ból és 1849-ből néhány költemény. Nem tudom iga23 „Ha most is kebelén ringatna az élet / S szeszélyes játékát most is űzné véled: / Szomorún csetlenél-botlanál itt közöttünk, Hol mi egymás ellen háborogva küzdünk. [...]" (A szobor mellett - Lévay, 1909, 262.) 24 Lévay állandó szálláshelye Tátraszéplakon. 25 A végrendeletet - a költő halála után - közzétették a miskolci napisajtóban: Lévay József végrendelete, Reggeli Hírlap, 1918. dec. 25. 26 Vadászy Györgyné Lévay Borbála 1908. július 8-án halt meg Sajószentpéteren. A vers megjelent: Lévay, 1909. 27 A verset közölte: BSZ (394. szám, 1909); = Lévay, 1909. 783